Breaking Benjamin: Saturate

 Előadó: Breaking Benjamin

Cím: Saturate

Megjelenés: 2002

Tagok:

Benjamin Burnley - ének, gitár

Aaron Fink - gitár

Mark Klepaski - basszusgitár

Jeremy Hummel - dob

Műfaj: Rock

Típus: Nagylemez

Kiadó: Hollywood

Dallista:

01.I Wish I May

02.Medicate

03.Polyamorous

04.Skin

05.Natural Life

06.Next to Nothing

07.Water

08.Home

09.Phase

10.No Games

11.Sugarcroat

12.Shallow Bay

13.Forever

Borító: A lemez borítója szerintem túl egyszerűre sikeredett. Nem valami látványos, bár a zene minősége viszont kárpótol mindent, mert az nagyon menőre sikeredett így elsőre.

     Az amerikai rockzenekar, a Breaking Benjamin manapság már nagy névnek számít a rockzenei közegben. Hozzám is elég hamar eljutott a zenéjük és elég hamar meg is szerettem őket. Úgy emlékszem talán pont a Hopeless volt az a dal, amivel megismertem őket. De ők sem mindig játszottak tömegek előtt, valahol nekik is el kellett kezdeni és indulásként 2002 – ben meg is jelent az első nagylemezük Saturate címmel. 

        A lemez az I Wish I May című dallal indít, ami az évek során az egyik legnagyobb Breaking Benjamin dallá nőtte ki magát. Azért nem bízták a véletlenre a srácok a kezdést, a dal fogós, a dallamok fülbemászóak is a zenei alap is mestermunka, a végén az üvöltözés is nagyon menőre sikeredett. A Medicate című dal sem ad alább, ugyanúgy húz, a dallamos refrénje pedig elviszi az egészet a hátán. A Natural Life groove – os, szinte nu metalos hangzása egy üde színfoltja a lemeznek, bár erre a zenei alapra üvöltözést tudtam volna elképzelni egy jó Benjamin féle nagyon dallamos refrénnel, de ez jó így is. Szerintem ez a lemez egy jó korlenyomat, benne van minden hatás, ami akkor jelen volt a metal illetve rock berkekben. A Next to Nothing akusztikus kezdése egy kicsit meglepett, de aztán mikor megszólaltak az elektromos gitárok a refrénnél, akkor megnyugodtam, hogy igen ez az igazi Breaking Benjamin hangzás. A Phase különleges dobhangzása ad egy fura lüktetést a dalnak, amitől egy kicsit mássá válik, mint a többi és pont ettől lesz olyan jó, amilyen. A No Games akusztikus gitártémája is hangzatosra sikeredett, gitáros füllel hallgatva mindig arra a következtetésre jutok, hogy ezt meg kéne tanuljam, de valahogy sohasem jutok odáig is neki is fogjak. A lemezt záró Forever a lemez nagy balladája, és azt tudjuk, hogy a srácok elég erősek ballada írás terén és ezt már az első lemezen is megmutatták a rajongóknak. 

      Ahhoz képest, hogy első lemezük volt a srácoknak a Saturate nagyon odatették magukat. Mondjuk az is igaz, hogy volt idejük kidolgozni és finomítani a dolgokon, mire odaértek, hogy felvegyék azt. Azóta elteltek az évek és a srácok már messze járnak azóta. Nagyjából az összes lemezükről szeretnék néhány szót ejteni, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul. 

Értékelés: 10/10