Cím: S&M
Műfaj: Koncertfilm
Csomagolás: Jewel case
Egy Metallica koncert már
régen is kuriózumnak számított, főleg a ’90 – es évek közepe, illetve a vége
fele, a nagysikerű, manapság már csak „A fekete album” – ként emlegetett lemez
megjelenése után. Ezt a korszakot követte a hajlevágós Load – ReLoad korszak,
amivel a zenekar igencsak a rajongók elevenjébe vágott. Ezen kikacsingatás után
a zenekar egy újabb mérföldkövet fektetett le, a mára legendássá vált, akkor
még inkább különlegesnek számító szimfonikus koncerttel, az S & M – mel,
aminek már folytatása is lett. 1999 – ben a kaliforniai thrasherek összeálltak
a San Franciscó – i Szimfonikus Zenekarral, hogy egy oltári nagy bulit
csapjanak. Az ebből az alkalomból készült felvétel még abban az évben megjelent
DVD és dupla CD formátumban.
A koncert a szokásos Metallica introval, az
Ecstasy of Golddal kezdődik, csak itt most nem felvételről nyomatják, hanem élő
zenekar játssza, már csak ez nagy élmény, így hallani ezt a dalt. Ezután
robbannak be Het Papáék a Ride the Lightning nagy instrumentális tételével, a
The Call of Ktuluval, amit nagy örömmel fogadott a közönség. Igazából ez a dal
után kezdődik a buli, a Metallica himnuszával, a Master of Puppets –szel. A
legnagyobb slágerek mellett (One, Nothing Else Matters, Enter Sandman, stb), a
zenekar próbált egy – két ritkaságot is bevenni a koncertprogramba, mint a már
említett The Call of Ktulu, a The Thing That Should Not Be, vagy a Of Wolf and
Man. Ezek mellett még két addig meg nem jelent dalt is eljátszottak, a No Leaf
Clover – t és a Human – t, úgyhogy igencsak színes műsorral álltak színpadra a
zenészek, ezt két és fél órába sűrítve. Hetfieldék jól hozták a megszokott
színvonalat, bár most James nem kommunikált annyit a közönséggel, mint szokott
(vagy azt a részt kivágták), Lars még továbbra sem tartozik a legjobb dobosok
közé, Kirk ott még nem ismerte a wah pedált és Jason basszusa úgy hasított,
ahogy kell, itt nem törölték el. A szimfonikus zenekar jó volt, pontosan
kisérték a rockereket, bár kaphattak volna még nagyobb szerepet. Tudom egy
ilyen estét összehozni nagyon nehéz munka, külön dicséret jár Michael Kamen
karmesternek, de azért egy – egy helyen jobban illeszkedhetett volna a metal
részekhez. Hetfieldék nagyjából mindent a megszokott formában játszottak, így
leginkább a szimfonikus hatás a Nothing Else Matters és az Until It Sleeps
során jött át. Nem kötekedésképp, de mondjuk érdekesebb lett volna ha ők is
lecserélték volna az elektromos gitárokat akusztikusra.
Mindenesetre ezzel a
koncerttel metaltörténelmet írt a zenekar, amit 2019 – ben meg is ismételtek.
Ennél hova tovább, felvetődhet a kérdés, de mint láttuk a Metallica mindig tud
valami újjal előrukkolni, és remélhetőleg még sok mindennel fognak is.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése