Caligula's Horse: Rise Radiant

Előadó: Caligula's Horse

Cím: Rise Radiant

Megjelenés: 2020

Tagok:

Jim Grey - ének

Sam Vallen - gitár

Adrian Goleby - gitár

Josh Griffin - dob

Dale Prinsse - basszusgitár

Műfaj: Progresszív metal

Kiadó: InsideOut Music

Típus: Nagylemez

Dallista: 

01.The Tempest

02.Slow Violence

03.Salt

04.Resonate

05.Oceanrise

06.Valkyrie

07.Autumn

08.The Ascent

Borító: A lemez borítója nagyszerűen sikerült, imádom, mikor egy tájkép kerül egy lemez borítójára, mert olyan nyugtató hatása van, vagy legalábbis különlegessé teszi. 

     Az ausztrál progresszív brigád, a Caligula’s Horse 2020 – ban jelentette meg az ötödik nagylemezét, Rise Radiant címmel. Már biztos említettem, hogy a progresszív szcénával, de szépen lassan kezdek megbarátkozni vele, csak meg kell találnom a megfelelő bandákat és a megfelelő lemezeket. 

     A lemez a The Tempest nótával indít, semmi bevezető, semmi előzetes, hirtelen robban be, mint az atombomba és a feszes gitárok meghozzák a kellő hatást. A gitárok mellé még kapunk egy kis billentyűt, meg még mintha egy kis vonós hangzást is hallanék a háttérben és persze a modern érára jellemző elektronikát. Ami nagy meglepetés volt nekem az pedig az énekes, Jim Grey, hangja. Nagyon csodálatos hanggal lett megáldva a srác, amit nem szégyel meg is mutatni. Egy – egy helyen a Leproust idézte fel nekem egy kicsit a stílusával, de mégis van egy különleges íze a dolognak. A lemez legrövidebb dala, a Resonate az egyik legcsodálatosabb tétel a lemezről. Gyönyörű dallamok vannak benne, ahogy a zongorás vonalat végig kíséri kiráz tőle a hideg. Az Ocenrise is az erősebb tételek táborát erősíti. Akkora refrént kerekítettek neki a srácok, hogy csak fogtam tőle a fejem. Amikor Jim kiénekli azt a szót, hogy Ocenrise minidig kiráz a hideg és arra gondolok, hogy tud egy ember ilyet??? A Valkrye metálosabb megszólalása jókor jön a lemezen, mert feldobja egy kicsit a hangulatát, bár eddig sem volt valami monoton az anyag. Az Autumn ahogy a címről is sejtettem egy lassabb tétel lesz, és végül igazam is lett. Egy gyönyörű akusztikus zenei alapot kapott, amit végül Jim éneke tesz teljessé. Majd valahol a dal közepe felé azért a srácok megtalálják a torzító pedált egy rövid időre, színezés képpen. A lemez végére egy epikus, több mint 10 perces tétel került, ami lényegében egy zenei utazás. Van egy kis groove metal az elején, amit felvált egy kis hard rock, majd visszajön a sokkal keményebb vonal. 

    Egy nagyszerű lemezt sikerült készíteni a srácoknak, egy nagyszerű belépő mindenkinek a prog metal műfajában. Mivel ez már az 5. nagylemezük úgy gondolom jó volna egy kicsit beleásnom magam a srácok munkásságába, mert nagyon megnyertek maguknak. 

Értékelés: 10/10