Előadó: Metallica
Cím: ...And Justice for All
Megjelenés: 1988
Tagok:
James Hetfield - ének, gitár
Lars Ulrich - dob
Kirk Hammet - gitár
Jason Newsted - basszusgitár
Kiadó: Elektra
Műfaj: Thrash Metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Blackened
02. And Justice for All
03.Eye of the Beholder
04.One
05.The Shortest Straw
07.The Frayed Ends of Sanity
08.To Live is to Die
09.Dyers Eve
Borító: A lemez borítója ma már szimbólummá vált a metalosok
körében, ahogy Lady Justice áll, mérleggel a kezében, de ahogy láthatjuk úgyis
mindent a pénz dönt el és nem az igazság.
Ha bárki megkérdezné szerintem kik a metál királyai,
egyértelműen a Metallica lenne a válaszom. Az első három nagylemezükkel már
beírták magukat a metal történelmében, sőt a Master of Puppets lemezzel
mondhatni műfajt alkottak, vagy legalábbis újra definiálták a thrash metalt.
Viszont Cliff Burton tragikus halála után válaszút elé került a zenekar,
folytassák vagy álljanak le? De végül a folytatás mellett döntöttek – és milyen
jól döntöttek – hiszen Cliff is úgy akarta volna, hogy ne álljon le a gépezet.
Cliff helyére Jason Newsted került be, aki egy igencsak tehetséges
basszusgitáros, de aki ismeri a szóban forgó lemezt, az tudhatja, hogy ezt nem
mutatta meg. De a hiányzó basszussávokon kívül lássuk, milyen is lett az …And
Justice for All lemez.
A lemez a Blackened című dallal kezdődik. Egy
viszonylag laza, pár másodperces felvezető után hirtelen berobban a thrash
zúzda. Ami elősre nagyon feltűnik, hogy mennyire ki van emelve a dobhangzás a
dalban – vajon miért? – és hogy Hetfield egyre bátrabb dallamokkal játszadozik.
Azért érződik a változás a Master lemez óta, sokkal progresszívebb lett a
lemez, de ebben a dalban még azért a thrash hangzás jön ki leginkább. A
progresszív zenei elemek leginkább a soron következő dalban ütnek ki, ami
egyben a lemez címadója is. A gitárok jó összhangban vannak, szép az akusztikus
szólam az elején, de azért majd beindul a dolog és igazi Metallica dallá
változik. Egyedüli „bajom” a dallal talán a hossza. Azért az egy kicsit sok,
hogy majdnem 10 percen keresztül megy ez a dal, igaz mondhatni több szegmensből
áll, de sokkal inkább tűnik ez egy „farokméregetésnek”, mint jól átgondolt
mestermunkának. Ezen a lemezen kapott helyett az a szám, amire a Metallica
először csinált videoanyagot amivel állítólag eladták magukat. Ez a dal nem
más, mint a One, ami egy igen tragikus történetet mesél el egy katonáról, aki
elveszítette minden érzékelését, de nem adott meg neki a dicső halál és a végső
megnyugvás. A dal amúgy elejétől a végéig mestermű, semmi kifogásolható sem
található benne. A Harvester of Sorrow szerintem az egyik legnagyobb dal a
lemezről, nagyon szeretem, kár, hogy ma már egyre kevesebbszer veszik elő
koncerteken a srácok, pedig nagyon élném. Ez a lemez sem maradhatott el
instrumentális tétel nélkül a To Live is to Die képében, ami egy gyönyörű
akusztikus introval indul, amit öröm hallgatni.
Bár sokak nem ezt várták a
Master folytatásaként, de sajnos a sors hozta így. Személy szerint én nagyon
csípem ezt a lemezt, és bármikor szívesen meghallgatom, az meg hogy Jason nem
tudott igazán bemutatkozni rajta, na azt tényleg nagyon sajnálom, mert
tehetséges egy fickó mindenesetre.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése