Előadó: Cellar Stone
Cím: One Fine Day
Megjelenés: 2020
Tagok:
George Maroulees - gitár
Aris Pirris - ének
Akis Rooster - basszusgitár
George Karlis - dob
Kiadó: Cellar Stone
Műfaj: Hard Rock
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Lights Out
02.Wash My Sins Away
03.One Fine Day
04.Wasted Tears
05.Breaking From Inside
06.Spread Your Wings
07.Hands of Fate
08.Live While You're Alive
09.Found My Way
10.Rain on My Parade
Borító: A lemez borítója szerintem nagyon jól néz ki, tetszik a
színválasztás, és értékelem, hogy egy tájképet választottak a srácok, amin ott
van egy emberke.
A hard rockot játszó Cellar Stone 2020 – ban megjelentette
első nagylemezét, amelynek gyökerei egészen a Black Sabbathig és a Led
Zeppelinig nyúl vissza. Erre a bandára is véletlenül találtam rá, egy hard rock
és metal zenével foglalkozó oldal révén, és mivel ez a stílus elég közel áll
hozzám, így rögtön kaptam az alkalmon és megfüleltem az anyagot.
A lemez a
Lights Out című dallal kezdődik, amely egy húzós hard rock nóta, enyhén groove
– os riffekkel. Az ének a ’80 – as évek hangulatát hozza vissza, viszont a
lemez megszólalásán érződik, hogy modern körülmények között lett felvéve,
méghozzá egy athéni stúdióban. A lemez címadó dala harmadikként került fel a
lemezre, ami igencsak egy szájízemre való darab lett, egy akkora refrén van
benne, hogy az valami hihetetlen. Ha ez a lemez valamikor a ’80 – as évek első
felében jelent volna meg, ettől lettek volna hangosak az amerikai arénák. Most
meg ettől hangosak a kis szobák… A klippes Wasted Tears lágy akusztikus kezdése
kilóra megvett, nagyon szeretem az ilyen dalokat, amikor jön a lágy
gitárhangzás és majd jön egy fogós refrén ami teljes mértékben elviszi a dalt.
Aris Pirris személyében egy csodálatos énekes került a banda élére, és a
lemezen meg is tudja mutatni, hogy mit tud és tényleg nem sajnálja kiereszteni
a hangját és játszani is szeret vele. A Spread Your Wings glames megszólalása
jót tesz a lemeznek, szerintem az egyik legkiemelkedőbb dala. A Live While
You’re Alive a korai Ozzy lemezeket juttatta eszembe, mind a zene, mind a
dallamok, minden a jó öreg Ozzy bácsira emlékeztet, de mondjuk az nem is titok,
hogy a zenekar ezekből a zenekarokból táplálkozik és ők a legnagyobb hatásaik.
A lemez zárásaként egy balladát tudtam volna elképzelni, de mikor meghallottam
mit is rejt magában a Rain on My Paradise, rájöttem, hogy nem kell ide a
ballada. Szerintem a lemez gitárszóló díját egyértelműen ez a dal nyerte el,
nagyot hoztak benne a hangszeres srácok.
Nem tudom, de egyre több első lemezes
bandával ismerkedem meg és egyre több a pozitív csalódás is, mert akkora
lemezeket raknak le az asztalra, hogy az valami mese. Szerintem én követni
fogom a srácok munkásságát a későbbiekben is, mert ezzel a lemezzel megnyertek
maguknak teljes mértékben.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése