2022. augusztus 7., vasárnap

Citizen Soldier: Down the Rabbit Hole

Előadó: Citizen Soldier
Cím: Down the Rabbit Hole
Megjelenés: 2020
Tagok:
Jake Segura - ének
Matt Duffney - gitár
Kooper Hanosky - gitár
Wonitta Rivero - basszusgitár
Kyle Persell - dob
Kiadó: Citizen Soldier
Műfaj: Modern Metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.My Little Secret
02.Mess of Me
03.Gunshot Lullabies
04.Hope It Haunts You
05.I'm Not Okay
06.Make Hate to Me
07.Forever Damned
08.Would Anyone Care
09.Sacred
10.The Cage
Borító: A lemez borítója elég jól sikeredett, végre nem olyan monoton, mint az első lemez borítója volt. Jobban is tetszik ez a sötétebb színhasználat, meg úgy az egész design.
     Az amerikai rockzenét játszó Citizen Soldier zenekart már az első lemezük megjelenése előtt óta követem figyelemmel. Tetszettek a szövegeik, a zenei alapok is jók voltak, így már vártam, hogy egy teljes nagylemezen mutassák meg mit is tudnak. 2019 – ben ki is jött az első nagylemezük Relentless címmel (kritika itt) és nem is kellett sokat várni a folytatásra, hiszen alig egy évvel később már kézben is tarthatjuk a Down the Rabbit Hole nagylemezt. 
      A My Little Secret című dallal indít a lemez, ami nem teketóriázik sokat, rögtön berobban az ének és kezdődik is a zúzás. A refrén megmaradt olyan ultra dallamosnak, amit már megszokhattunk a srácoktól az első lemezen. A Mess of Me enyhén groove – os kezdése egy új ízt ad a lemeznek, bár nagyjából változatlan az anyag csak máshogy van fűszerezve. A Gunshot Lullabies az egyik kedvenc tételem a lemezről, hatalmas dallamokkal dolgoztak a srácok, bár egy ízes gitárszólót hiányoltam a dalból, de hát nem lehet mindig mindent. Persze nem maradhatott el az albumról egy akusztikus ballada, szóval a Weight of the World folytatását jelen esetben az I’m Not Okay képviseli, ami egy tök jó kis ballada a maga módján. Tudom nem szabad az előző lemezen lévő dalhoz hasonlítani, de nekem azért a Weight of the World sokkal jobban bejött annak idején és azóta is elég sokszor meghallgattam. A Would Anyone Care dalt a súlyosabb darabok közé sorolnám, nem éppen azért, mert mondjuk giszre hangolt gitárok lennének benne, vagy hatalmas üvöltések, sokkal inkább azért, mert van egy olyan mondhatni nyomasztó hangulata, amitől az egész dal olyan súlyos lesz. 
     Ennél az anyagnál egy kicsit nehéz bármiféle következtetést is levonni. Nagyon gyorsan jött az előző lemez után és ez érződik is rajta. Teljesen olyan, mintha a Relentless vol. 2 – t adták ki volna, csak más címmel. Nagy irányváltást mondjuk nem is vártam tőlük, de azért egy kis ezt – azt belecsempészhettek volna. Na de mindegy is, majd a harmadik lemez meghozza szerintem a várva várt áttörést. Addig pedig azzal gazdálkodunk, ami van.
Értékelés: 9/10




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése