Cím: Rising in the East
Műfaj: Koncertfilm
Csomagolás: Jewel case
Minden metalhead életében eljön az a pont, amikor a Judas Priest
betoppan az életébe és többé nem ereszti. Bárkit kérdezek a metalhead haverok
között, mindenki azt mondja, hogy a Judas Priest egy meghatározó zenekar volt
az életükben. Ez a japánokról is igaz, hiszen már ’79 – ben a szívükbe zárták a
zenekart. Persze ’79 óta már voltak egy párszor a szigetországban 2005 – ben a
zenekar úgymond „újjáalakulása” után visszatért Japánba, hogy szórják Júdás
igéit.
A koncertre egy hatalmas színpaddal készültek, amit ki is használt a
zenekar. Látványelemekből sem volt hiány, tűz tűz hátán, fény fény hátán és
persze a Halford bácsi motoros belépése sem hiányozhatott. Én már sajnos (vagy
nem sajnos) K. K. távozása után barátkoztam össze a zenekarral a Firepower
album révén. De nemrég olvastam el K. K. önéletrajzát és annak a kapcsán meghallgattam
az összes létező hivatalosan kiadott Judas Priest albumot. Ekkor döbbentem rá,
hogy miről is maradtam le, mert a K. K. éra is van annyira jó (ha nem jobb),
mint a mai Judas Priest. Így hát egy élmény volt látni a számomra klasszikusnak
vélt formációt a színpadon. Én egy kicsit sajnálom, hogy K. K. kikerült a
bandából, mert az egész koncert alatt látszott, hogy ez az élete, ez a léte
főműve. Mondjuk Richie, az új srác sem egy rossz választás, de róla majd egy
másik cikkben bővebben. Visszatérve K. K. –re és a srácokra, bár annak idején
megvolt a feszültség a srácok között, főleg a két gitáros között, de ez a
színpadra nem vetült ki. A japán rajongók hűségéről ódákat lehet zengeni, a
koncert folyamán többször is kimutatták tetszésüket. Mondjuk igaz is, a zenekar
is odatette magát. Ha a dallistát nézzük a Halford éra legjobb dalai közül
válogattak, meg az akkor aktuális Angel of Retribution húzónótái közül is
került be egy pár darab. Halford jól kommunikált a közönséggel, mondjuk, azt nem
tudom ők mennyit értettek belőle, de a szándék a lényeg. A koncerten egyben
volt minden és ez a filmen is átjött. Jók voltak a vágások és tetszett a
kamerabeállítás is. Nem volt benne semmi újító, vagy valami különleges, de nem
is kellett annak lennie, ezt az egészet a zenekar tette különlegessé.
Szerintem
nagyon megérte megörökíteni ezt a koncertet, remekül szórakoztam rajta, végig
énekeltem és headbangeltem a zenekarral. Még készülök egy pár Judas Priest
koncert megtekintésére, de úgy érzem igencsak ez lesz a kedvenc kiadványom, ezt
meg merem előlegezni. Mindenféleképp elkell látogatni egy Judas koncertre még
ebben az életben, mert ha ők nem lesznek, bizony egy elég nagy űrt fognak hagyni
maguk után.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése