Cím: Lies... And All That Jazz
Előadó: Dead Fish Handshake
Megjelenés: 2020
Tagok:
Matthew Paul - ének
Rob Ferreira - gitár
Darren Furman - basszusgitár
Mark Birkelbach - dob
Kiadó: Dead Fish Handshake
Műfaj: Rock
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.No One's Island
02.Then It Rains
03.11:11
04.Moodswing
05.Holding Onto Strings
06.In Dreams
07.A Love Encapsulated In Some Harmonious Illuminating Atmosphere
08.Still
Borító: A lemez borítóját egyenesen imádom. Őszintén szólva én a
borítóra kaptam fel a fejem e lemez esetén, így hát mondhatni, hogy egy fogós
borító miatt hallgattam meg egy új lemezt, egy új bandát. Úgyhogy 2020 ide,
2020 oda, mégis érdemes látványos borítókkal előrukkolni, mert még mindig
felkapják rá az emberek a fejüket.
A Dead Fish Handshake zenekar sokáig egy ismeretlen tényező
volt számomra a rock zenei színtéren, mint ahogy láttam, már nem egy anyaguk
jelent meg az évek során, én mégis csak a legfrissebb anyagukkal, a Lies…And
All That Jazz című anyaggal ismertem meg őket, a borítónál már tárgyalt módon.
A lemez a No One’s Island című dallal indít, amiben igazán jól keveredik a
klasszikus hard rock, a progresszív metal és a modern metal. Az első kettő
inkább felépítés és zene szempontjából, míg az utolsó tétel pedig a hangzásban
valósul meg. Az ének is remek szerintem, egy jó torok került a zenekar élére. Egyenes
folytatása ennek a Then It Rains, ami egy nagyon menő gitáros introval kezd,
amiből rögtön sejtettem, hogy ez a dal nagyszerű lesz. Igazam is lett. A
dallamok is hatalmasok, nem viccelték el a srácok, az már biztos. A Holding
Onto Strings egy hosszabb tétel a lemezen és szerencsére a srácok
megfűszerezték egy jó kis gitárszólóval, ami tökre feldobta a dalt. Az In
Dreams lett a lemez balladája, bár ezt már a címe is sugallta, hogy valami
lágyabb témáról lesz szó és nem valami thrash metalos darálásról. Az A Love
Encapsulated In Some Harmonious Illuminating Atmosphere egy lágy felvezetése a lemez
zárótételének, a Stillnek, ami az egyik legszebb dal a lemezről.
A címet
„meghazudtolva” szerencsére semmi jazz elem nem került bele a dalokba, sokkal
inkább a progresszív vonal került előtérben. Szerintem egy tök jó, vállalható
lemez lett, amit nagyon szívesen hallgat az ember. Szerintem előbb vagy utóbb
előveszem a srácok korábbi anyagait is, mert ezzel most nagyon meggyőztek.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése