Cím: The Seven Deadly Sins - Settling the argument between born bad and damaged good
Szerző: Corey Taylor
Kiadó: Da Capo Press
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 272
Corey „Csakazértismegmondomamagamét” Taylor nemcsak a
dalszövegírói vénáját akarta megmutatni a nagyvilágnak az évek során, hanem már
több könyvet is írt. Mondjuk ez nem számít nagy kuriózumnak a metal világban,
hiszen sorra jönnek ki a jobbnál jobb rock memoárok, de Corey ebben sem akart
beállni a sorba, hiszen nem egy átlagos önéletrajzot adott ki 2011 – ben, hanem
egy sokkal komolyabb témáról mondta ki (szerintem túl) hosszan a véleményét.
Mikor először szembetaláltam magam a The Seven Deadly Sins könyvvel, azt
hittem, hogy ez tényleg egy önéletrajzi kötet lesz, és pont ezért nagyon is
érdekelt a történet. Még az elején stimmelt is a dolog, mert ok, az a címe,
hogy A hét főbűn, de hát ilyenek a rocksztárok, szeretnek minél hangzatosabb
címet adni a könyveiknek, és egyből egy buli közepén találjuk magunkat, mint
általában a bevezetőkben az szokás. De utána ahogy jött az első majd a második
fejezet és Corey átment Szabó Péterbe, és ahelyett, hogy az életét mesélné el,
inkább arról filozofál, mi a bűn és mi nem (mondjuk, ez nem teljesen igaz, mert
azért enged egy kis bepillantást az életébe, de nem annyit, mint egy
önéletrajzi könyvtől elvárható lenne). A könyv egésze a hét főbűnre (gőg,
kapzsiság, bujaság, irigység, mohóság, harag és a jóra való restség) épül és
minden fejezetben Taylor úr (ha már ilyen „komoly” témáról beszélünk megérdemli
ezt a szólítást) körbejárja ezeket a bűnöket és mindegyikről jól megmondja a
magáét. Szerintem a fejezetek egy kicsit túl lettek nyújtva, mert az tény, hogy
nagyon jó gondolatok vannak benne, amikkel egyet is értettem – mint például,
hogy ezek nem is igazi bűnök, pont ezek tesznek minket olyanná, amilyenek
vagyunk, pont ezek tesznek minket emberré – de helyenként már sok volt az
önismétlés, ami egy idő után nagyon monotonná tette a könyvet. A könyv végére
eljutunk arra a konklúzióra, hogy ma már ezek a „bűnök” már idejemúlttá váltak
és meg kellene újítani őket, amire Taylor úr már elő is állt a maga kis
listájával.
Így már nagyon rég voltam egy könyvvel, hogy ne tudjam eldönteni,
hogy ez most tetszett – e nekem vagy sem. Jó gondolatok vannak benne, tényleg
igazat mond benne az író, azonosulni tudtam a gondolatmenettel, de közben meg
ott van az elnyújtottság, a monotónia, ami nekem a halálom. Egyáltalán nem
bántam meg, hogy elolvastam, a többi könyvét is előveszem Corey – nak (így a
lezárásban már csak Corey) és talán majd ennek a könyvnek is adok még egy
esélyt, de addig még el kell telnie egy kis időnek.
Kedvenc idézet: „The seven deadly sins are bullshit.”
Értékelés: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése