Seether: Si Vis Pacem, Para Bellum

Előadó: Seether

Cím: Si Vis Pacem, Para Bellum

Megjelenés: 2020

Tagok: 

Shaun Morgan - ének, gitár

Dale Stewart - basszusgitár

Corey Lowery - gitár

John Humphrey - dob

Kiadó: Concord

Csomagolás: Digipack

Műfaj: Post - grunge

Dallista:

01.Dead and Done

02.Bruised and Bloodied

03.Wasteland

04.Dangerous

05.Liar

06.Can't Go Wrong

07.Buriend in the Sand

08.Let It Go

09.Failure

10.Beg

11.Drift Away

12.Pride Before The Fall

13.Written in Stone

Borító: Ha már a lemez nem, a borító teljes mértékben elnyerte a tetszésem. Nagyon tetszik, hogy a bordó színt választották háttérnek, kellemes hatása van és a szobros grafikát is csípem.

     Az amerikai poszt – grunge, alternatív szcéna egyik nagyágyúja, a Seether, 2020 – ban egy friss albummal jelentkezett, hogy megmutassa, mennyire életképes még a poszt – grunge az új évtizedben. A Seetehrrel azért van egy – két jó emlékem, mint például a Words as Weapons, ami régen elég nagy kedvencem volt és a mai napig nagyon szeretem, ezért voltam kíváncsi, vajon bennük van – e az a tűz, mint annakidején. Lássuk! 

      A lemez a Dead And Done című dallal kezdődik, ami egy megszokott Seether riffeléssel kezdődik. Igazából semmi extra, egy menő Seether nótáról van szó, jó dallamokkal és jó zenei alappal. Viszont a lemez harmadik dala a Wasteland már annál izgalmasabb számomra. A grunge korszaki dallamoktól erősen nosztalgikus dal, elnyerte a tetszésem teljes mértékben. A Dangerous akár egy jó pop nóta is lehetett volna, ha a dallamokat nézzük belőle. Nem tudom, valahogy abból a dalból nekem semmi seetheres nem jön át, meg úgy az egész dalt nem érzem a magaménak, olyan fura az egész számomra. Persze a dallamok hamar bent ragadnak az ember fülében, én is már a második hallgatás után dúdoltam, hogy „it’s so dangerous” de mégsem érzem magaménak a dalt. Erről a lemezről a legjobb zenei alap díjat egyértelműen a Liar kapja. Imádom a dal introját, szerelem volt első hallásra, bár összességében nézve nem lett a kedvenc dalom a lemezről, nagyon élvezem hallgatni a dal első fél percét újra meg újra. A Let It Go is a jobb pillanatok közé tartozik a lemezről, bár nincs meg benne az a tűz, amire annyira vártam, de az átlagnál azért jobban teljesít ez a dal. A Begben már felcseng egy kis régi Seether íz és végre éreztem, hogy Seethert hallgatok, tetszik, hogy próbáltak egy kis üvöltést bevinni a dalba, ha az egész lemez ilyen lett volna, egy szavam sem lett volna. 

      Őszintén szólva csalódtam a lemezben, nagyon nem ezt vártam a zenekartól. Persze voltak jó pillanatok a lemezen, ez nem is kétséges, de ez édes kevés a boldogsághoz. Remélem a következő sorlemezre kicsit jobban összeszedik magukat a srácok és egy hatalmas hangrobbanással térnek vissza. 

Értékelés: 7/10