Cadaveres: Mindstream

Előadó: Cadaveres

Cím: Mindstream

Megjelenés: 2010

Tagok:

Körmöczi Péter - gitár

Göbölös Kálmán - gitár

Bölcsföldi Zoltán - ének

Delcsik Balázs - basszusgitár

Szakács József - dob

Kiadó: Edge Records

Műfaj: Groove metal 

Típus: Nagylemez

Dallista: 

01.Poison Thru Your Ears

02.These Eyes

03.Brushed Aside

04.Kicking Me

05.Mindstream

06.Terminate

                                                                                    07.Twenty - Twleve

                                                                                    08.Avalanche of Nonsense

                                                                                    09.Zuvuya

                                                                                    10.Bring Me the Stars

Borító: Elég sok időbe telt, mire a lemez borítóját sikerült megfejtenem, őszintén szólva alig találtam ki, mi van rajta, aztán leesett a tantusz, hogy hoppá ez egy halott pillangó ott a képen, ami a Cadaveres bandanévhez igencsak passzol.

     Évek óta nagy Cadaveres rajongónak tartom magam, az egyik kedvenc lemezem is egy Cadaveres lemez, mégpedig a The Fifth House, ami nekem a mai napig etalon a műfajon belül. Azon a lemezen akkorát szóltak a srácok, hogy kedvet kaptam, hogy a korábbi lemezeikbe is belehallgassak, és hát nem okoztak csalódást. 

      A lemez egy elég erős dallal indít, a Poison Thru Your Ears – szel elég keményen odarakták a srácok, Bölcsföldi Zoli az egyik legnagyobb magyar énekes, és ezt meg is mutatta ebben a dalban, ha kell hip hoposan ontja magából a sorokat, ha kell olyan dallamokat tol, hogy a pofám leszakad. A Körmi féle ízes riffellés sem maradhatott el, ami jó alapot biztosít az énekhez. És még csak az első dalnál járunk… A Brushed Aside riffje nagyon hatalmas lett, egyszerűen imádom, ahogy megszólal az a dal. Jó egyensúlyban van benne hörgés és tiszta ének, egyik sincs túltolva, egy jól kimatekezett dalról beszélünk, amit élvezet hallgatni, főleg a végén azért a más világokba elrepítő hangszer miatt – őszintén, fogalmam sincs mi lehet az. A lemez címadója az egyik kedvenc dalom lett, hatalmas refrént gurítottak alá a srácok, és a verzék is nagyot ütnek. Nem tudom annak idején milyen sajtója volt ennek a lemeznek, de nagy figyelmet érdemel az biztos, mert világszintű a produkció, meg sem mondaná az ember, hogy egy kis magyar bandáról van szó. A Twenty – Twelve is a dallamaival veszi meg az embert az már biztos, Zoli itt is nagy teljesítményt nyújt, egész nap tudnám hallgatni ezt a dalt oda – vissza. A Bring Me the Stars a lemez akusztikus dala, egy gyönyörű dal – soha nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, vagy inkább írok egy Cadaveres dal esetén, de ez tényleg az -, örülök, hogy a srácok okosan kihasználták Zoli hangi adottságait egy jó kis balladára. 

    Végighallgattva a lemezt szerintem már nincs sok értelme szövegelni. Egy tökös lemezről beszélünk és helyettem beszéljenek a dalok. Egyértelműen 10/10. 

Értékelés: 10/10