Divided: Behind Your Neon Eyes

Előadó: Divided

Cím: Behind Your Neon Eyes

Megjelenés: 2020

Tagok:

Brother Belmont - ének

Psyklone - gitár

Void - gitár

Sol - basszusgitár

Stalkher Jr. - dob

Kiadó: Nail Records

Műfaj: Modern metal

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Descent

02.Roll Out

03.Don't Turn Away

04.[futurenation]

05.Meteorite

06.Follow You

07.Space Samurai

08.The Last Starfighter

09.Teknoskeptic

10.Beam Me Up

11.Until the Stars Turn Cold

Borító: A lemez borítója szerintem nagyon pofásra sikeredett, jól hozza a ’80 – as évek synthwavere jellemző stílusirányzatot.

     A Divided egy igencsak színes foltja a magyar modern metal szcénának, viccesen mondva akár a magyar Slipknot is lehetne belőlük, ha a maskarákat nézzük, meg persze ha vennének fel még néhány tagot. Egy interjúban olvastam, hogy amúgy mindegyik karakternek megvan a maga háttértörténete – bár őszintén szólva már nem emlékszem rájuk – de ettől egyedi az egész, azaz jól van felépítve a rendszer. Az első lemezük a Modulus, valamiért nem nyerte el a tetszésemet, de bizakodóan álltam neki a második nagylemez, a Behind Your Neon Eyes hallgatásához. 

     A lemezt a Descent című dal indítja, aminek az introja tényleg a szintihullámot hozza vissza 2020 – ba. De nem kell sokat várni és jön is a Tamás énekhangja, ami mellesleg nagyszerű, és indul is egy remek modern metal dal. Itt – ott a dallamokban visszaköszönnek a ’80 – as évek, de szerintem az egész lemezen ez lesz a koncepció, már csak a borítót elnézve is. A Roll Out egy sokkal lazább kezdéssel vág bele a dolgokba, a dallamok is sokkal finomabbak. Szerintem csak annyit fűznék hozzá, hogy ha ilyen lett volna a szintihullám, biztos a kedvenc zenei stílusom lett volna, de mivel így, csak arénarockkal vegyítve bírom elviselni, így inkább csak ezzel a lemezzel élem ki a synthwave felé hajló hajlamaim. A Don’t Turn Away is viszi tovább az ominózus arénarock hangzásvilágot, egy akkora refrénnel, hogy azzal az amerikai nagyszínpadokat is meg lehetne hódítani, mert megállná a helyét. A Meteorite című dalban egy ismerős és igencsak híres hangot fedeztem fel a Tomié mellett, ez pedig a Soilworkből ismert Björn „Speed” Strid hangja volt. Remek párost alkotnak együtt, szépen fekszik egymásra a két hangszín és ezzel hamar el is nyerték nálam a lemez dala címet. A Follow Younál egy amolyan űrbeli balladát tudtam volna elképzelni, és hát mondjuk lassabb és érzelmesebb, mint az előbbi dalok, de sokkal jobban el tudtam volna képzelni egy flanger effektes akusztikus gitáros – zongorás tételt. Na de hátha majd legközelebb. A The Last Starfighter enyhén speed metalos hangzásvilága egyedinek hat, kiemelkedik a többi közül. A lemezt záró epikus Until The Stars Turn Cold a lemez leghosszabb tétele és az egyik legemlékezetesebb tétele is egyben. 

     Amennyire nem voltam kibékülve az első lemezzel, annyira megfogott ez a második támadás. A srácok maradandót alkottak és ahogy más műfajoknál mondani szokás, küldöm mindenkinek, aki szereti. 

Értékelés: 10/10