Előadó: AC/DC
Cím: Live at Donington
Műfaj: Koncertfilm
Csomagolás: Jewel case
Az ausztrál fenegyerekek, a hard rock nagyágyúi, az örök
legenda AC/DC mindig is egy remek koncertbanda volt. Látványosabbnál
látványosabb showkat raktak össze, sőt sokszor a kis iskolásfiú elvitte az
egészet a hátán egy – egy nem várt földönpörgéssel vagy épp nadrágletolással.
Ha már ilyen látványelemekben gazdag koncerteket adnak a srácok, arról bizony
érdemes felvételt is készíteni, hogy a lemezek mellé valami látványosabb dolog
is maradjon az utódokra. És ha szétnézünk az AC/DC háztáján, elég hamar belefutunk
egy – egy menő koncertfelvételbe, mint például az 1991 – es Live at
Doningtonba.
Nem sokat teketóriáztak az ausztrál srácok, rögtön egy cinnel
indul a felvétel, majd Angus Young felsétál a lépcsőn a kis piros iskolás
egyenruhájában, nyakában a fekete Gibson SG és belecsap a Thunderstruck
örökzöld kezdőtaktusába. Eközben a tömeg megőrül a színpad előtt és együtt
énekli a dalt Briannel és élvezik a koncertet. Az AC/DC egy igazi slágerparádét
hozott össze erre a koncertre, hiszen rögtön harmadikként megszólal a Back in
Black, ami minden kezdő gitáros életében egy elég fontos darab. Ezt követte a
Hell Ain’t a Bad Place To Be, ahol a háttérben feltűnt egy hatalmas Angus lufi
ördögszarvakkal, illusztrálva, hogy a pokol tényleg nem egy rossz hely. Mondjuk,
ha én csináltam volna a setlistet ezt a dalt a Highway to Hell után raktam
volna, de arra még várni kell egy kicsit. Azért a színpadon látszanak a
szerepek, az egészet Angus és Brian uralta, amíg Malcolm és a többiek a
háttérbe szorultak. Angus végig ugrálta a színpadot, már az elsőszámoktól
kezdve elkezdte a híres kacsázójárást. Most értettem meg a legjobban miért
mondják róla a könyvében, hogyha a mozgékonyságát és állóképességét fiolákban
árulná ő lenne a világ leggazdagabb embere. Ahogy a színpadon szaladgál össze –
vissza, ide – oda az valami hihetetlen. Brian is nagyon jó frontember, nem
viszi túlzásba a kommunikációt a közönséggel, de végig uralja a színpadot és
látszik, hogy beleéli magát a dalokba és megéli az egészet, nem csak egy
szerep, amit el kell játszani. Visszatérve egy kicsit Angusre, a szokásos
nadráglehúzás sem maradhatott el erről a koncertről sem, ahol ugyanis Angus
közszemlére tette a brit zászlós alsónadrágját, tisztelegve – vagy nem – ezzel
a doningtoni közönségnek. A koncert vége felé előkerültek még a Hells Bells,
You Shook Me All Night Long, Highway to Hell és For Those About to Rock (We
Salute You) című slágerek, amik nélkül nem létezik AC/DC koncert.
Nehéz bármit
is mondani ezek után, talán csak azt tudom mondani, nézze meg mindenki a DVD –
t, mert bizony egy kincset érő felvétel. De azt viszont garantálom, hogy nem ez
volt az utolsó alkalom, amikor egy AC/DC koncertfilmről írok.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése