Moby Dick: Fejfa Helyett

Előadó: Moby Dick

Cím: Fejfa Helyett

Megjelenés: 1994

Tagok:

Schmeidl Tamás - ének, gitár 

Mentes Norbert - gitár

Gőbl Gábor - basszusgitár

Hoffer Péter - dobos 

Kiadó: EMI 

Műfaj: Thrash metal

Típus: Nagylemez 

Dallista:

01.Fejfa helyett

02.Romlott rendszer

03.Babilon

04.Másféle tűz

05.Utolsó kenet

06.Rossz helyen

07.Illuziók nélkül

08.Fordítva sül el a fegyver

09.Önkéntes áldozat

10.Így tűnsz el

      A magyar thrash metal nagy keresztesvitézei, a Moby Dick már hosszú – hosszú évek óta húzzák az ipart. Rengeteg nagylemez, feldolgozás lemez, koncertcuccok fűződik a zenekar nevéhez, na meg persze egy szünet, de mégis visszatértek a színtérre a srácok és hasítottak tovább. Jelen bejegyzésben 1994 – be utazunk vissza, hogy betekintést nyerjünk a Moby Dick Fejfa helyett című nagylemezébe. 

     Az anyag rögtön a címadó tétellel indít, ami fura módon egy fuvolás – furulyás, de inkább fuvolás introval indít. Őszintén szólva nagyon nem erre számítottam egy Moby Dick lemezen, mondjuk az a zöldes, fura borító után számolhattam volna ezzel. Persze a rövid kis fuvola menet után jön a kemény thrash. A címadó dal utalást tesz az akkori időben zajló norvég incidensekre, mikor is a black metalosok templomokat gyújtogattak. A Romlott rendszer egy mondhatni szokásos Moby Dick dal, tele társadalomkritikával és hatalmas gitárokkal. A Rossz helyen, az még ma is egy olyan tétel a lemezről, amit bármikor nagyon szívesen hallanék egy Moby Dick koncerten. Tök jó a zenéje és a szövege is megállja a helyét. Az Illúziók nélkül a lemez legrövidebb dalaként – alig több, mint két és fél perc az egész – egy igencsak különleges tétel. Azt gondoltam először valami kis punkos beütésű valami lesz, hiszen nagyon rövid, olyan punkos címet is adtak neki, de ez igencsak egy teljes értékű dal, egy remek gitárszólóval megspékelve. Az Önkéntes áldozat is egy ütős nóta lett így a lemez vége felé, a zenei alaphoz nagyon sokat hozzátesz a gitárszóló, ami kellően hosszúra is sikeredett, nem csak egy pár hangot átfogó szóló lett. A lemezt záró Így tűnsz el, egy középtempós nóta lett, a Moby Dickhez illő lezárás, mégsem várhatunk tőlük mondjuk egy szerelmes balladát befejezésként. 

     Egy korrekt lemezt hoztak össze Smiciék akkor, ’94 – ben. Korrekt, de azért volt nekik ennél erősebb próbálkozásuk is (mondjuk nekem a személyes kedvencem a legutóbbi Terápia lemez), de ezt sem kell szégyelljék, sőt nem egy olyan dal van rajta, ami ma is a koncertek szerves része kéne legyen. 

Értékelés: 10/10