Előadó: Guns n' Roses
Cím: Use Your Illusion II
Műfaj: Koncertfilm
Ha visszarepülnék az időben egy időgép segítségével, mondjuk
valahová a ’80 – as évek második felébe, a helyszín meg egyen mondjuk
Kalifornia állam és Los Angeles zónája, egy hatalmas buliba csöppennénk, ahol
dübörög a glam rock, a Mötley Crüe világuralomra tör és a semmiből előjön egy
zenekar egy kiszámíthatatlan énekessel, egy cilinderes gitárossal, egy szőke,
okosnak látszó basszusgitárossal és egyéb társadalmilag különc tagokkal. Így a
leírás alapján szerintem már mindenki rájött, hogy kiről is lesz ma szó.
Segítek, a mai nap főhőse a Guns and Roses lesz, pontosabban Use Your Illusion
II DVD, amelyben betekintést nyerhetünk, milyen volt egy jó hangulatú, igazi
vérbeli GNR koncert a hőskorban. Lássunk is neki.
A DVD rögtön egy rövid
werkfilmmel indít, ahol bemutatják, hogy készültek a srácok a tokiói koncertre,
ahol Axl egy jézusos pólóba nyomja el a You Could Be Mine dalt az ázsiai
közönségnek. Majd ezután következett egy remek dobszóló, amibe később a
ritmusszekció másik tagja Duff is beszállt és már ketten ütötték a bőröket.
Majd Duff visszatért az eredi hangszeréhez és egy basszus – dob játék volt
hallható, amibe majd Slash is csatlakozott egy kis gitárjátékkal. Persze ő sem
maradt szóló nélkül. Nyakába kapta a már ikonikussá vált sárga Les Pault és egy
istentelen nagy szólót játszott a japán közönségnek. Ezt követte A Keresztapa főcímdala
és legendás Sweet Child O’ Mine amit Slash már egy cigivel a szájában játszott.
Mi lehetne ennél rockandrollosabb? Talán Axl érdes, érces hanja, amin előadta a
dalt? A koncert során előkerült az egyik kedvenc Guns dalom, a Rocket Queen is
(később meg egy másik, de arról akkor mikor odaérünk), ami egy felüdülés volt a
koncerten és eléggé megmosolygtatott, mikor a dal közepén Axl el kezdett
rappelni, nagyon nem az ő stílusa. De szerencsére Slash a profi játékával
mentette a helyzetet, mint mindig. A Move to the City után következett a másik
általam nagyon kedvelt Guns dal, ami igazából nem is egy Guns and Roses dal,
hanem csak egy feldolgozás, a Knockin’ on the Heaven’s Doors, amit bármikor
nagyon szívesen meghallgatok, mert egy nagyszerű ballada. A koncert végére
előkerült egy másik hatalmas sláger, az első és azóta klasszikussá vált,
Appetite lemezről, a Paradise City, amit mai napig nyomatnak a rádiók, úgy,
hogy mind a 6 percet lejátszák, nem csak egy rövidített verziót. A dal közben a
színpadon elszabadult a pokol, mindenki össze – vissza szaladgált, Slash a
közönség előtt, a barikádok szintjén játszott és rohangált, mintha megőrült
volna.
Egy igazán látványos és jó hangulatú koncertnek lehettünk szem – és
fültanúi, szerintem nem maradt senkiben kétség, miért a Guns and Roses volt a
rock világ uralkodója egy időben, amit aztán a széthullás követett, mint a
Római Birodalomban.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése