Judas Priest: Point of Entry

Előadó: Judas Priest

Cím: Point of Entry

Megjelenés: 1981

Tagok:

Rob Halford - ének

K.K, Downing - gitár

Glenn Tipton - gitár

Ian Hill - basszusgitár

Dave Holland - dob

Kiadó: Columbia

Műfaj: Heavy metal

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Heading Out to the Highway

02.Don't Go

03.Hot Rockin

04.Turning Circles

05.Desert Plains

06.Solar Angels

07.You Say Yes

08.All the Way

09.Troubleshooter

10.On the Run

     A Judas Priest neve mindenféleképpen ott lebeg a legnagyobb metal legendák között, és jobbnál jobb lemezeket adtak ki az évek során, amelyek mára már klasszikussá és örökzöldé – vagy éppen örökfeketévé – váltak. 1980 – 1982 között három lemeze jelent meg a zenekarnak, és ebben a háromban van a mindent elsöprő sikerű British Steel és a Screaming for Vengeance és ezek között az enyhén kilógó Point of Entry lemez 1981 – ből. 

    A lemez egy hard rockos indítással nyit, a Heading Out to the Highway című dallal. Igazából ez egy jó hard rock dal fogós zenével és kellemes dallamokkal. Persze nem egy Breaking the Law, de egy koncerten simán el tudnám képzelni, hogy jó nagyot szól a nóta. Ezután következik az elég érdekes indítású Don’ t Go, aminek elég érdekes a főtémája, nem tudom kitől jöhetett az ötlet, viszont a refrén az igencsak Priestesen erősre sikeredett, nekem nagyon bejön. Az enyhén AC/DC beütésű Turning Circles a lemez egyik csúcspontja, az egyszerű crunchos riffeknek hatalmas dallamtapadása van, alig figyel oda az ember és már dúdolja is a dallamokat Robbal együtt. A laza gitárszóló is teljes mértékben feldobja a dalt, jól áll neki. A You Say Yes egy bluesos tétel a lemezről, egy laza bulizós nóta. A lemezen hallgatva elég jól átjön mi is akar ez a dal lenni, de ha létezik olyan, hogy antikoncert nóta, akkor ez biztos az. Valahogy nem jön át, hogy olyan jól hangzana élőben ez a dal, miközben meg lehet, hogy akkor a ’80 – as években ez nagyot szólt, de van éppen elég sláger ezen a lemezen és a korábbiakon is. Az ezt követő All the Way – jel viszont már más a helyzet, az már egy vérbeli koncert cucc, ahogy meghallottam az első hangot, már elkezdett járni a lábam a ritmusra. A lemezt záró Thunder Road egy jó kis középtempós, veretes nóta, amit úgy szívesen hallgat az ember egy sör szürcsölése közben, nagyokat bólogatva rá és a régi szép időkre visszaemlékezve. 

     Összeségében nézve ez egyáltalán nem egy rossz lemez, sőt, nagyon is jó, csak egy olyan lemez után, mint a British Steel és egy olyan lemez előtt, mint a Screaming, elég nehéz volt létjogosultságot szereznie. De valamilyen szinten sikerült is neki, hiszen nem veszett el a süllyesztőben, de azért ez a lemez több figyelmet érdemelne.  

Értékelés: 9/10