Trivium: Shogun

Előadó: Trivium

Cím: Shogun

Megjelenés: 2008

Tagok:

Matt Heafy - ének, gitár

Corey Beaulieu - gitár

Paolo Gregoletto - basszusgitár

Travis Smith - dob

Kiadó: Roadrunner

Műfaj: Metal

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Kirisute Gomen

02.Torn Between Scylla and Charybdis

03.Down from the Sky

04.Into the Mouth of Hell We March

05.Thores of Perdition

06.Insurrection

07.The Calamity

08.He Who Spawned the Furies

09.Of Promotheus and the Crucifix

10.Like Callisto to a Star in Heaven

11.Shogun

     A modern metal szintér egyik üde színfoltja a Trivium, akik már lassan immár 22 éve tépik a húrókat és törnek előre, mint a hurrikán. A Matt Heafy vezette brigád az évek során elég sok sikeres lemezzel örvendeztette meg a rajongók hadát. A Trivium igencsak körbejárta a metal zeg – zugait, hol power metalos hatás érződött ki a zenéjükön, hol pedig a keményebb thrash felé vándoroltak el. A 2008 – as Shogun nagylemezzel igencsak örömet okoztak a rajongók sokaságainak, hiszen egy nagyszerű lemezt raktak össze a srácok, de hogy mitől is lett olyan nagyszerű ez a lemez, azt most meglátjuk. 

     A lemez a Kirisute Gomen című dallal kezdődik, ami japánul azt jelenti, hogy elnézést a csonkitásért. Hát volt is miért bocsánatot kérjenek a srácok. A dal egy nyugodt akusztikus gitárra írt témával kezdődik, ami szépen átmegy egy torz gitáros, de viszonylag nyugodt témában, majd bejön a robbanás és átcsap egy hatalmas thrash komplexusba, ahol itt – ott érzek egy kis Metallica hatást, de mondjuk ez sosem volt titok, hogy Matt hatalmas tisztelője a zenekarnak. A Torn Between Scylla and Charybdis is egy igazán különleges tétel. Olyan gitáros eszmefuttatások vannak benne, hogy nagyon szívesen hallgatnék belőle instrumentális verziót is. Már csak az introba akkora témák vannak, hogy a fülem ketté állt, és még vagy 4 – 5 másik riff jön utána, amik jobbnál jobbak. A Thores Of Perdition a lemez legerősebb dalai közé tartozik, főleg hogyha a dallamokat nézzük. Persze nem maradhatott ki belőle a jóféle hörgés sem, de az igazi ékjét a tiszta dallamok adják, amik könnyen megjegyezhetőek és igencsak hatásosak. Az Insurrection akár egy ’80 – as évekbeli Metallica lemezen is megállta volna a helyét a hörgéseket kivéve. Elég jó nóta, hirtelen és arcba mászó. A lemezt záró címadó dal, a lemez leghosszabb dalaként – több, mint 11 perc – egy remek lezárása a lemeznek. Minden megvan benne, ami a Triviumot Triviummá teszi, hörgés, fogós tiszta ének és persze olyan zenei témák, amik instrumentális dalként is megállnák a helyüket. A dal közepén a kis leállás izgalmassá teszi a dolgot és különlegessé. 

     A zenekar egyik csúcspontja ez a lemez, hatalmas dalok vannak rajta és tényleg minden másodpercét élvezni lehet az albumnak, bár az is igaz, hogy gyenge Trivium lemez nem is igazán létezik, amihez hozzányúlnak, általában arannyá is válik. 

Értékelés: 10/10