Előadó: Moby Dick
Cím: A Holnapok Ravatalán
Megjelenés: 2011
Tagok:
Schmiedl Tamás - ének, gitár
Mentes Norbert - gitár
Gőbl Gábor - basszusgitár
Hoffer Péter - dob
Kiadó: Hammer Records
Műfaj: Trash metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Intro
02.Durván akár a vulkán
03.A semmi talapzatán
04.Gonosz erő
05.Bölcső és koporsó
06.A holnapok ravatalán
08.Éjfél után tíz perccel
09.Bebetonozva
10.Csak a döbbenet
11.Játszik velem egy álom
12.Outro
A magyar thrash metal vitézei, a Moby Dick már több, mint 40
éve a metal világ elhívatottjai közé tartozik, és ennyi év alatt túl vannak egy
– két dolgon. A sikeresnél sikeresebb nagylemezek mára már klasszikus státuszba
értek és rajongók sokasága hallgatja hol nosztalgiával a régi lemezeket, hol
megújulás céljából a korai lemezeket. Hogy a Moby Dicket ne lehessen a
nosztalgia zenekarok közé sorolni, pár évente új lemezzel jönnek ki, így 2011
októberében jelentették meg A holnapok ravatalán című nagylemezt.
A lemez egy
rövid introval indít, ahol előkerültek a tiszta gitárok, viszont tényleg egy
gyászos hangulatot hoznak elő, mintha a ravatal mellett állnánk. Ez vezeti fel
a Durván akár, a vulkán című slágert, ami az egyik kedvenc Moby Dick dalom. Ha
megfigyeljük, mondhatjuk, hogy ez egy szokásos Moby Dick dal, kapós riffekkel,
társadalomkritikus – borús szövegvilággal és egyszere nyers és megjegyezhető
dallamokkal. Érződik, hogy igazi koncertdalnak íródott a dal, hamar
megjegyezhetőek a dallamok és a gitártémák is hamar a hallójáratokba ragadnak. A
Bölcső és Koporsó című dal már a címét elolvasva megfogott, elég hangzatosnak
és ígéretesnek hangzott. Jó volt az előérzetem, egy igencsak erős dal lett a
lemezről, a későbbi Minden egyet (Terápia lemez) juttatta eszembe, ami a
kedvenc tételem arról a lemezről. A címadó tétel egy viszonylag lassabb, inkább
középtempós tétel lett, harapós, veretes riffekkel ellátva és egy igazán remek
gitárszólóval megfűszerezve. Az Éjfél után tíz perccel is egy ígéretes tétel
lett, tetszenek benne a dallamok, hogy a verzék olyan különösek, a refrének
pedig agresszívek és pőrgösek. A lemez mondhatni befejezése, a Játszik velem
egy álom, egy lassan beinduló, erősen melankolikus dal, egy tényleges jó
befejezése ennek a kifogástalan lemeznek. Majd ezután következik a lemez konkrét
befejezése egy rövid instrumentális tétel Outro címmel. Itt már sokkal vidámabb
témákról beszélhetünk, mint az Intro esetében, jól csengenek az akusztikus
gitárok benne.
Szerintem egy erős lemezt tettek le a srácok 2011 – ben, a
dalok többsége kifogásolhatatlan, úgy a jók, ahogy vannak.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése