Előadó: Trivium
Cím: Silence in the Snow
Megjelenés: 2015
Tagok:
Matt Heafy - ének, gitár
Corey Beaulieu - gitár
Paolo Gregoletto - basszusgitár
Mat Madiro - dob
Kiadó: Roadrunner
Műfaj: Metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Snowfall
02.Silence in the Snow
03.Blind Leading the Blind
04.Dead and Gone
05.The Ghost That's Haunting You
06.Pull Me from the Void
07.Until the World Goes Cold
09.The Thing That's Killing Me
10.Beneath the Sun
11.Breathe in the Flames
A modern metal egyik alappillére a Trivium, a zenekar, amely
képes akár lemezekről lemezekre megújulni, még ha ki is akassza ezzel a
rajongók sokaságát. A Triviumra jellemző volt a kemény, de dallamos zenei
világ, ahol az üvöltést művészi szinten váltotta át a tiszta ének, miközben a
gitárok eszeveszetten hasítottak. 2015 – ben úgy gondolta a sikeres recepten
nem csak egy kicsit változtatnak, nem csak az arányokon változtatnak, hanem ki
is vesznek egy összetevőt a jól bevált receptből, ami viszont sokaknak nem
találta el az ízlését. A tiszta dallamok és a dallamos, fogós gitártémák
megmaradtak, az üvöltés kikerült a képből. Sokak csak néztek, hogy akkor mi
van, a Trivium átment power metalba, de köszönik szépen nem, ők továbbra is a
Trivium. Személy szerint nekem nagyon tetszett a Silence In The Snow, ami nem
is lett olyan csendes.
A lemez egy rövid introval kezdődik, ami a Snofall
címet kapta. Rövid, instrumentális tétel, amely nyugodt és mondhatni csendes,
mint a hóesés egy téli éjszaka. Ez vezeti fel a lemez címadó dalát, ami már egy
sokkal tökösebb tétel. Egy elég egyedi introval kezdődik a dal, ahová hamar
megéreznek a vastag gitárok és Matt énekhangja, ami sokat fejlődött az évek
során, nem hiába járt ének technika órákra és ezt meg is mutatja az úriember. A
Blind Leading The Blind egyes fogásai mondjuk tényleg hasonlítanak egy átlagos
power metal dalhoz, így a rajongók joggal feltételezték, hogy elég drasztikus váltás
ment végbe a zenekarnál. Ennél a dalnál pont el tudtam volna képzelni egy kis
hörgést, egy kis üvöltést, sokkal színesebb lett volna tőle. A Dead And Gone
egy igencsak tökös és vad riffet kapott, helyenként a korai Trivium érzést is
hozza magával, csak sokkal nagyobb dallamokkal. A The Ghost That’s Haunting You
a lemez egyik leglendületesebb dala, imádom a dallamokat, amiket Matt beleírt,
nagyon hatásosak, van benne egy különleges energia, amitől koncerten nagyon jól
tud működni ez a dal. A lemez csúcspontját jelentő Until The World Goes Cold
egy igazi mestermű lett. Elég csak a borongós, melankolikus témákra és énekre
gondolni, amit megkoronáz a nagyra törő refrén. Nem csoda, hogy ez lett a lemez
egyik megklippesített dala. A lemezt záró Breathe In The Flamesben már a tiszta
gitárokat is elővették a srácok néhány taktus erejéig, majd jön a torzított
gitáros őrület. Matt kemény dallamokat hozott, már amennyire lehet keménynek
nevezni, ami ezen az albumon van az előzőkhez képest. Szerintem egy korrekt lezárása
lett a lemeznek.
Nekem tetszik ez a lemez. Pont. Lehet közrejátszik az is,
hogy akörül találkoztam először a zenekarral, mikor ez volt a „friss lemez”,
így egy kicsit máshogy ítélem meg. De így utólag, ismervén az összes lemezt,
még így is azt mondom, hogy bizony ez egy igen erős lemez lett minden
hiányossága ellenére is.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése