Előadó: AC/DC
Cím: Live at River Plate
Műfaj: Koncertfilm
Az ausztrál öregfiúk, az AC/DC, már egy tartalmas életutat
járt be és még így is, majdnem 50 év után aktív a zenekar. Bár már sajnos
néhányan az eredeti vagy a klasszikus felállásból nem lehetnek jelen, mert már
az örökszínpadon játszanak együtt – nyugodjatok békében Bon és Malcolm – és már
majdnem Brian Johnson is kikerült a körből, de szerencsére ő visszatért a
ringbe és egy nagyszerű lemezt raktak össze 2020 – ban Power Up címmel. 2009 –
ben a zenekar egy nagyszabású koncertet adott – bár nekik minden koncertjük
nagyszabásúnak mondható, mert mégis csak ők az AC/DC – a River Plate – ben,
amit később DVD – n is megjelentettek a rajongóknak.
A koncert azzal az
animációs filmmel kezdődik, amit a rajongók láthattak intro gyanánt, ahogy az
ördög Angus Young egy száguldozó vonaton van két dögös csajjal, majd a vonat a
végén felrobban, és ekkor a színpadon is egy hatalmas robbanás történik és
ekkor már a Rock and Roll című dal is berobban a színpadon. Angus az első
pillanattól fogva úgy pörög, mintha nem is ember lenne, él – hal a műsorért.
Nem hiába mondták róla a róla szóló könyvben, hogyha palackban árulná az
állóképességét, a világ leggazdagabb embere lenne. Malcolmot látni a színpadon
egy szívmelengető látvány volt, ezért is jók ezek a koncertfilmek, mert így
bármikor vissza lehet nézni, milyen volt a zenekar, mikor még ott volt a sarokban
meghúzódó Malcolm Young, a zenei agy.
A dallistát nem siették el az öreg
rockerek, a legnagyobb slágerek kiemelkedő szerepet kaptak, mondjuk a Back In
Blacket elég hamar előkapták a tarsolyból, rögtön harmadikként, de látszott a
felvételen, hogy a tömeg megőrül már az első akkordoktól kezdve, amúgy is elég
heves vérmérsékletű az argentín nép. Már csak hatalmas élmény volt látni így
felvételről, hogy mennyi ember gyűlt össze a stadionba, hogy láthassa a bandát,
hát akkor még a színpadról mekkora élmény lehetett. A Hells Bellst hallgatni,
egy kicsit fura volt úgy, hogy most már Malcolm is az égi zenekar része. A
Shook Me All Night Long hatalmas szólt, bár érződött, hogy Brianből kezd
kifogyni egy kicsit a szusz, de hősiesen végig tolta a számot. A legnagyobb
buli persze a Highway to Hellre ment,nagyon menő volt látni, ahogy a sok a
világító szarvacska felragyog a közönség sorai között és önfeledten kiabálják,
hogy „highway to hell”. Felemelő látvány volt. A koncert végén a zenekartól
megszokottan ágyúlövések sora és tűzijáték volt és az öregfiúk elhagyták a
színpadot.
Szerintem elég megnézni ezt a koncertfilmet – vagy bármely másikat
a zenekartól – hogy megértsük, miért is lett az ausztrál AC/DC korunk egyik
legmeghatározóbb rock zenekara és hogy miért menetelünk boldogan az úton a pokol felé.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése