Motionless In White: Reincarnate

Előadó: Motionless In White

Cím: Reincarnate

Megjelenés: 2014

Tagok:

Chris "Motionlesl" Cerulli - ének

Josh Balz - billentyű

Ryan Sitkowski - gitár

Ricky "Horror" Olson - gitár

Devin "Ghost" Sola - basszusgitár

Kiadó: Fearless

Műfaj: Metalcore

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Death March

02.Reincarnate

03.Puppets 3 (The Grand Finale)

04.Unstoppable

05.Everybody Sells Cocaine

06.Contemptress

07.Break the Cycle

08.Generation Lost

09.Dark Passenger

10.Wasp

11.Dead as Fuck

12.Final Dictvm

13.Carry the Torch

     Az amerikai metalcore színtér húzóbandája, a Motionless In White, nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi években, ami az egymást követő nagylemezeken ez megfigyelhető volt. A cikk megírásakor az utolsó két lemez a Disguise (a személyes kedvencem) és a Graveyard Shift, amik már egy dallamosabb, modernebb vonalat képviselnek, míg a korábbi anyagok a metalcore bugyraiból törtek elő, sokkal több üvöltéssel. 2014 – ben jött ki a Reincarnate című nagylemez, ami a változás előfutáraként is tekinthető. 

     A lemez a Death March című dallal indít, ami jól hozza a már megszokott formát a döngölő riffel, kis üvöltéssel és a Mansonos „szenvedő” énektémával. A refrén próbál fogós lenni, de nagyon nem az. A lemez címadó dala már jobb egy kicsit, egyrészt itt már igazi dallamosságról beszélhetünk, nem holmi gépies, szenvedő hangzásról, másrészt a maguk módján már a gitárhoz is bátrabban nyúltak – bár még nem olyan szinten, mint a későbbiekben. Az Unsoppable is ezt a vonalat viszi tovább, őszintén szólva jobban esik ilyen dalokat hallgatni, mint amiben szinte csak üvöltés van és monoton zakatoló gitártémák, mert ha olyat akarok, hallgatok inkább valamit a death vonalról, mert ott profi szinten művelik azt, itt meg hagy maga után kivetnivalót a dolog. A Contemptressben már megvillantották a srácok, hogy nem vetik meg az elektronikát sem, és emellé még egy menő gitártémát is iderittyentettek, amitől messze ez lett a legizgalmasabb dal a lemezen zenei szempontból. Ami pedig felteszi a pontot az „i” – re az pedig Maria Brink csodálatos énekhangja. Kicsit meglepő volt Chris hangja mellett egy női énekhangot hallani, de kellemes meglepetés volt, több ilyen is lehetett volna. A Wasp lassan indul be, és lassú is marad egy jó ideig, mert megteheti a maga több, mint 7 perces hosszával, majd még jobban jön a fékezés a srácoknál, egy kis instrumentális szösszenet majd vissza az elejére. Elég érdekes dalszerkezete van, én nem tettem volna fel a lemezre. A lemez záró Carry The Torch elején hallható akusztikus gitárpengetés jót tesz az összképnek, szépen vezeti fel a lezárást. Később becsatlakozik a torz gitár is, melankolikus dallamot hallatva majd ezután jön az igazi Motionless In White – os őrület, egész jó üvöltéssel és hatalmas nagy refrénnel. 

     Összességében nézve nem egy rossza lemez a Reincarnate, persze van benne hiba, meg töltelékdal elég rendesen, szerintem olyan 40 percben is elmondhatták volna, amit itt most 55 percben sikerült és akkor egy tökéletes lemezről beszéltünk volna. De ha úgy vesszük, hogy ez volt az új irány megelőlegezése, akkor viszont szavam sem lehet, mert a későbbiekben megmutatták mit tudnak. 

Értékelés: 8/10