Előadó: Ice Nine Kills
Cím: The Predator Becomes the Prey
Megjelenés: 2014
Tagok:
Spencer Charnas - ének
Justin "JD" DeBlieck - gitár, billentyű
Justin Morrow - gitár, basszusgitár
Conor Sullivan - dob
Steve Koch - basszusgitár
Kiadó: Fearless
Műfaj: Metalcore
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.The Power is Belief
02.Let's Bury the Hatchet...In Your Head
03.The Coffin Is Moving
05.The Product of Hate
06.Connect the Cuts
07.Jonathan
08.What I Never Learned in Study Hall
09.So Long Steven Long
10.What Lies Beneath
11.My Life in Twoű
Az Ice Nine névről Ice Nine Killsre keresztelt bostoni
zenekar mára már a műfaj egyik legnagyobb húzónevévé vált. Műfajilag elég nehéz
behatárolni őket, mert a zenéjükben megtalálhatóak a metalcore és a metal
különböző stílusainak elemei. 2014 – ben jelent meg a kilencedik nagylemezük,
The Predator Comes the Prey címmel, ami hatalmas sikert hozott a zenekarnak, a
Billboard Us Top Rock Albums listáján a 11. helyig, az US Heatseekers Albums
listáján a harmadik helyig csúszott.
A lemez a The Power in Belief című dallal
indít, ami számomra az A Day To Remember zenekart juttatja eszembe, ezzel a
darálós introval és hörgéssel, amit egy csodálatos dallamokkal ellátott,
gigaerős refrén kísér. A zene nagyon menő lett a dal alatt, a gitártémák
megfelelő arányban dallamosak és zakatolnak, tökéletes egyensúlyt alkotva. A
Let’s Bury The Hatchet… In Your Head is ezt a vonalat viszi tovább, mondjuk egy
– egy dallam, mintha ismerős lenne pár Asking Alexandria számból, aztán hogy ki
nyúlt kitől, az már megint más kérdés. A The Fastest Way To a Girl’s Heart Is
Trough Her Ribcage címet olvasva akár egy horrorfilm betétdala is lehetne. A
nóta amúgy egész korrekt, hatalmas ének van benne, konkrétan kilóra megvett ez
a tétel, az egyik kedvencem a lemezről. A What I Never Learned In Study Hall
szépen lassan indul be. Őszintén szólva már jól esik egy ilyen lassú dal a
lemezen a sok zúzda után, egyrészt oldja a dolgokat – főleg a női ének miatt -
másrészt pedig ad egy új színt a lemeznek. Mondjuk én ezzel a nótával zártam
volna a lemezt, de az sem tragikus, hogy nyolcadikként került fel a lemezre. A
lemezt záró My Life In Two, egy középtempós tétel, ha nem lenne benne semmi
üvöltözés, simán ráfognám, hogy valami punk – rock koppintás. Félreértés ne
essék, nem rossz a dal, csak simán fura ilyet hallani az Ice Nine Inchtől.
Szerintem
világos, hogy miért tartják ezt az egyik legsikeresebb Ice Nine Inch lemeznek.
Minden dala arany, egy kincs, amit igazi öröm hallgatni.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése