Cím: King to a Clown
Megjelenés: 2021
Tagok:
Stevie Bell - gitár
Gary Moore - basszusgitár
Johnny Malice - ének
Iain Stratton - dob
Dave Fulton - gitár
Kiadó: Magánkiadás
Műfaj: Rock
Típus: Nagylemez
A skót Six Year Silence várva várt első nagylemeze 2021 –
ben látott napvilágot, nem túl szerencsés körülmények között. A pandémia
mindenki számára betette az ajtót a zeneiparban, de talán a most induló, fiatal
bandáknak leginkább. Bár a Six Year Silence nem nevezhető új bandának, hiszen
már jelentek meg korábban kislemezeik, de a nagy debütálás mégis 2021 – ben
jött el volna.
A lemez a My Enemy című dallal indít, amit a zenekar is
igencsak szeretett promotálni a maga módján, és ennek meg is van az oka: ez a
dal egy bivalyerős kezdés. A riffek helyenként elég groove – osak, de nagyon
harmonikusak is, majd jön az ének, ami igencsak meglepett, nem számítottam,
ilyen energikus, erőteljes énekre. A refrén pedig szó, ami szó elviszi az egész
dalt a hátán, könnyen megjegyezhető és dallamos. A címadó nóta szerintem elég ütősre
sikeredett, és érezhetőek a bandára utaló jelek, megvan az az egyedi hangszeres
játékuk, amitől másodpercek után megmondható, hogy ez bizony egy Six Years
Silence dal, amit még az énekesük, Johnny Malice, hangja tesz még egyedibbé. A
Crash N’ Burn lett az egyik kedvenc tételem a lemezről, tetszik, hogy díszítés
jelleggel került bele egy kis lágy hörgés, mondjuk ez szinte mindegyik dalra
igaz a lemezről, csak ebben sokkal hangsúlyosabban van jelen, mint a többi
dalban. A Today lett a lemez balladája, őszintén szólva kapóra jött a sok
súlyos dal után egy ilyen nyugodt darab. Minden tiszteletem a srácoké, remekül
összerakták a nótát, nem lett unalmas, vannak benne meglepetések, és nagyon jól
szól. Az I Desire is jó nóta lett, rögtön felkaptam a fejem, hogy Johnny hogy
kiengedi a hangját a refrénbe, szívesen hallgattam volna még így énekelni más
dalokban is. A Wrong Side Of Heaven dalcímre rögtön felkaptam a fejem, egyből
arra gondoltam, hogy egy jó kis Five Finger Death Punch feldolgozás lesz, de
végül „csalódnom” kellett, mert egy tökös saját nótát kreáltak a srácok. A
lemezt záró Fight Song a szirénázással kerekké teszi a lemezt és szerintem
szépen le is zárja. Egy zúzda a dal, ezzel is megadva az utolsó ütést a
hallgatóknak.
Ahhoz képest, hogy ez a bemutatkozó lemeze a bandának,
összeszokottság és profizmus érződik a lemezen. Nem éreztem sehol, az első
lemezekre jellemző gyermekbetegségeket, végig egységes volt, amit hallottam és
nagyon élveztem. Remélem minél hamarabb jelentkeznek valami új anyaggal a skótok,
mert egy új rajongót találtak maguknak.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése