Szerző: Max Cavalera és Joel McIvar
Kiadó: Konkrét Könyvek Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 266
ISBN: 978-963-7424-94-6
Sose voltam nagy Sepultura/Soulfly/Cavalera Conspiracy rajongó, számomra az ilyen típusú groove metal kimerül az Ektomorf zenéjében (hiába mondják, hogy az Ektomorf egy Sepultura másolat, mert nem az, lehet, hogy hasonlít, de akkor sem az). Viszont a Max Cavalera név már ikonikussá vált a metal világban, így jutottam el arra a pontra, hogy fogtam magam és megrendeltem a könyvet.
Egy percre sem bántam meg, hogy megvettem ezt a könyvet. Max elég részletesen mesél a gyerekkoráról, a családjáról és a brazíliai körülményekről. Azt vettem észre, hogy a metal illetve rock zenészek nagy része attól kedvelte meg a keményebb zenét, hogy gyermekkorában valami trauma érte: Max tíz éves korában veszítette el az édesapját, Scott Ian gyerekkorában elváltak a szülei vagy Lemmy-t születésekor elhagyta az apja. Max nyíltan beszél a tinédzser kori balhéiról, hogyan lett belőle az az ember, akit ma ismerünk. Max végre tiszta vizet önt a pohárba, és ebben a könyvben beszél először az alkohol és a drog függőségéről, amiket mára már sikeresen legyőzött. Továbbá egy reális képet kapunk, hogyan is működött a Sepulturának nevezett gépezet, és hogy hogyan kerül porszem a fogaskerekek közé, majd hogy hogyan épült fel az immár Soulfly nevezetű gépezet, ami azóta is töretlenül működik. Megtudhatjuk, hogy Max számára a zene és a család jelenti a mindent. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy a felesége, Gloria, egyben a menegere is.
A könyv fejezetekre van osztva, egy-egy fejezet egy korszakot mutat be főhősünk életéről. Max mellett más emberek is szót kaptak a könyvben: családtagok, barátok és a Max zenei életében fontos emberek is. Ez nagyon jól kiegészíti a Max által elmondottakat. Egyetlen ''hibája" a könyvnek, ha lehet ilyet mondani, az hogy túl kevés kép kapott helyet a hasábok között. Lehetett volna egy kicsit több kép is, de ezen kívül hibátlan a könyv, mint tartalmilag, úgy szerkesztésileg és design szempontjából is.
Végezetül csak annyit mondanék: Obrigado Max, para senpre e sempre...
Kedvenc idézet: ˛˛Felmerült bennem a kérdés: vajon gonosznak születünk, vagy gonosszá válunk? Szerintem félig-meddig mindkettő igaz. A génjeinkbe hordozzuk aztán az élet kihozza belőlünk.˝
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése