Judas Priest: Sin After Sin

Előadó: Judas Priest

Cím: Sin After Sin

Megjelenés: 1977

Tagok:

Rob Halford - ének

K. K. Downing - gitár

Glenn Tipton - gitár

Ian Hill - basszusgitár

Simon Phillips - dob 

Kiadó: Columbia Records

Műfaj: Heavy Metal

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Sinner

02.Diamonds & Rust 

03.Starbreaker

04.Last Rose of Summer

05.Let Us Prey/ Call For The Priest

06.Raw Deal

07.Here Come the Tears

08.Dissident Aggressor

     A Klasszikus heavy metal egyik legnagyobb képviselője, a Judas Priest, nem mindig írt olyan húzós, vérbeli metal dalokat, mint amiket megszokhattunk a Painkiller, Firepower vagy a Reedemer of Souls lemezeken, hanem ők is egy rock and roll bandaként kezdték a pályafutásukat, ahol sokkal visszafogottabb riffekkel operáltak, de már akkor érződött, hogy ez a zenekar még sokra viheti. 

     A lemez a Sinner című dallal indít, a laza gitárriff után elég hamar bedörren Rob hangja, ami őszintén szólva egy kicsit fura volt, erőtlennek tűnt a későbbi lemezeken megszokotthoz képest, de ha objektíven hallgatom és figyelembe veszem az akkori technikát, akkor viszont azt kell mondjam, hogy elég jól szól.  Egy gitárszólót is kapott a dal, ami ’77 – hez képest metalosra sikeredett. Ezután következik egy Jon Barez feldolgozás, a Diamonds and Rust, amiről nem feltétlen mondanám meg, hogy ez nem egy Judas Priest dal, egész jól sikerült átalakítani a dalt, bár én inkább a lemez végére pakoltam volna, afféle bónuszként, és a saját dalokat tettem volna előrébb. A Last Rose of Summer lágy akusztikus akkordjai szívmelengetőre és meghatóra sikeredtek. Rob nagyon finom dallamokkal egészíti ki a gitár finom pendülését, kerek egésszé varázsolva a dalt. A Raw Deal nyers energiája felidézi a későbbi Judas Priest érzést, amikor is a zenekar már a karcos riffek és az ikergitárok híve lett, de itt még egy gitárból próbálják kihozni a legtöbbet, amit K. K. Downing szépen meg is old. A lemez legutolsó és legrövidebb dala is egyben, a Dissident Aggresorban megint előcsalogatta bennem azt az érzést, hogy ez már megvilágította, hogy milyen irányba fog elmozdulni a zenekar, hogy egy sokkal keményebb szcéna felé vezet majd az útja. Itt már megjelent a Rob Halford – féle sikoly prototípusa is, amit az évek során remekül kifejlesztett. 

     Egyfelől egy élmény volt többször végighallgatni ezt a lemezt és írni róla, mert a Judas Priest elég fontos zenekar a számomra és éppen ezért szeretem volna elmélyedni a korai lemezeikbe is, hogy ismerjem meg az utat, honnan indultak és hogyan érték el azt, amit elértek. 

Értékelés: 8/10