Előadó: Trivium
Cím: The Sin and the Sentence
Megjelenés: 2017
Tagok:
Matt Heafy - ének, gitár
Corey Beaulieu - gitár
Paolo Gregoletto - gitár
Alex Bent - dob
Kiadó: Roadrunner
Műfaj: Metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.The Sin and the Sentence
02.Beyond Oblivion
03.Other Words
04.The Heart form Your Heart
05.Betrayer
06.The Wretchedness Inside
08.Sever the End
09.Beauty in the Sorrow
10.The Revanchist
11.Thrown Into the Fire
A mai modern metal szcéna egyik jeles képviselője, a
Trivium, a 2015 – ös Silence In The Snow című nagylemezével eléggé felzavarta
az állóvizet, amikor is még dallamosabb irány felé vették a vonalat, semmi
hörgés, semmi üvöltés. Ezt a rajongók sokasága igen rossz néven vette, hogy
Matt bácsi felhagyott a hörgéssel, de nem sokat kellett várnia a köznépnek,
hogy egy nagyszerű „klasszikus” Trivium albumot kapjanak.
A The Sin and The
Sentence album rögtön a címadó dallal kezdődik, ami már egy vérbeli Trivium
dal, hatalmas riffekkel, várva várt üvöltéssel és menő dallamokkal. Érződik,
hogy Matt eljárt énektanárhoz, bár ezt inkább a Silence In The Snow lemezen
mutatta meg, de azért az üvöltések mellett is megmutatta mit tud. A Beyond
Oblivion thrashes alapjai nagyon betaláltak nálam, és a dallamok is egész jók,
de ami a legjobban feldobja a dalt, az a csordavokál. Kevés dalnál szeretem, ha
csordavokál van benne, de itt tökéletesen sikerült és szépen felvezeti a
bivalyerős refrént. A Trivium tipikusan az a zenekar, amelyik mindegyik lemezét
kiadhatná instrumentálisan is, mert annyira erős a zene és ez most is így van,
imádom a riffeket, amiket a srácok összehoztak. A The Heart From Your Hate
nyitóriffje talán az egyik legjobb a lemezen. Majd jön Matt hangja, nagyon erős
verzéket talált ki ehhez a dalhoz, majd jön a refrén, ami teljes mértékben a
Silences korszakot juttatta eszembe. Első hallásra kedvencem lett a dal, és
nagyon szemezgetek vele, hogy megtanuljam gitározni is. A Betrayer egy kis
pörgetéssel és hatalmas üvöltéssel indul. A lemez egyik legkeményebb daláról
beszélünk, nem hiába ez a tálalás. A refrén elég dallamos lett, de simán el
tudtam volna képzelni, hogy csak üvöltésből áll a refrén. A Beauty Sorrow
elején lévő lágy zene és dallamok egy kicsit megleptek, de mikor hirtelen
berobbant a dübörgő riff megnyugodtam, hogy nincs semmi leállás, a lemez
dübörög tovább, mint a gyorsvonat. A lemezt záró Thrown Into The Fire veretes
riffei szépen vezetik fel a véget, és ez meg is marad jó sokáig. Matt
szétüvölti a dalt, de ez jót tesz neki, főleg, hogy közbeszúrtak néhány
dallamos részt. Jelen esetben a refrént sem csinálták nagyon dallamosra, az
üvöltésé maradt a főszerep, amivel nagyon elnyerték a tetszésem.
Bár a Silence
In The Snow „nyugodtságát” is nagyon bírtam és nagyon szeretem azt a lemezt, de
azért itt tért vissza igazán a Trivium íz, ez az, amitől a Trivium Trivium:
hatalmas gitártémák, üvöltés és extra dallamos, fogós refrének.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése