Queens Of The Stone Age: Songs For The Deaf

Előadó: Queens Of The Stone Age

Cím: Songs For The Deaf

Megjelenés: 2002

Tagok:

Josh Homme - ének, gitár

Nick Oliveri - basszusgitár

Dave Grhol - dob

Kiadó: Interscope

Műfaj: Stoner rock

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.You Think I Ain't Worth a Dollar, But I Feel Like a Millionare

02.No One Knows

03.First It Giveth

04.Song For The Deaf

05.The Sky Is Fallin'

06.Six Shooter

07.Hangin' Tree

08.Go With The Flow

09.Gonna Leave You

10.Do It Again

11.God Is In The Radio

12.Another Love Song

13.Mosquito Song

     A Queens Of The Stone Age, a stoner rock atyja, először Kyuss néven kezdte el a munkásságát, majd egy váltás után elkezdtek a már jól ismert néven játszani. 2002 augusztusában kiadták a (szerintem) legsikeresebb nagylemezüket, a Songs For The Deaf című albumot, amin a doblegenda, Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters) verte a bőröket. 

     A lemez a jó hosszú című You Think I Ain’t Worth A Dollar, But I Feel Like A Millionaire kezdődőik, aminek egy jópofa rádiós introja van, a szokásos felkonferáló szöveggel. Majd jön a már jól megszokott QOTSA stílus, és a szokásosnál erősebb gitártéma. Ezt most nagyon jól eltalálták a srácok. A First It Giveth is hozza a szokásos formát, Homme úr jobban elengedte a hangját, egy kicsit magasabb hangnemre is váltott, ami mondjuk nem rossz, bármely QOTSA számban szerettem, mikor magasabb volt az ének. A címadó dalnál egy kicsit elgurult a srácok gyógyszere, a fura effektek mellé egy érdekes énektéma is került, amit az összeegyezhetetlen zenei alap koronáz meg. Az A Song For The Dead a címéhez illően egy lassú, melankolikus dal, ami mondjuk pont a legjobbkor jött, mert van ideje erőt gyűjteni a hallgatónak a további dalokhoz, mint például a The Sky Is Fallin’ – hoz, amiben az egyik legharapósabb gitárriff van, amit hallottam a lemezen. Nem éppen nevezném nagy zúzdának, de hogy karcol az biztos. A Six Shooter hardcore vonalas hangzásvilága meglepett, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ezen a lemezen feltűnik egy ilyen tétel, de pont ezért nagyszerű a QOTSA zenéje, hogy tele van meglepetésekkel. A lemez közepére pakolták a kedvenc, illetve szerintem a legismertebb dalukat, a Go With The Flow – t, aminek bámulatos verzéi és csodálatos zenei alapja van, hamar magával ragadja a hallgatókat. Homme igazán hozta a formáját, erősen szól a dal a lemezen, de az igazi értéke élőben jön elő. A God Is In The Radio egy laza középtempós dal, azon kívül, hogy megvan a maga sajátos lüktetése, semmi különleges nincs benne, de háttérzajnak kiváló. A lemezt záró kis rejtett dal, a Mosquito Song az egyik legerősebb tétele a lemeznek, az akusztikus téma jól illik a képbe, megvan a tábortüzes feelingje. 

     Összességében nézve szerintem nem egy erős album, sokkal erősebb lemezei is vannak a zenekarnak, a szerencséje, ha lehet ilyet mondani, hogy olyan húzódalok vannak rajta, hogy ezek jóvá teszik a lemezt. 

Értékelés: 7/10