Stealing Eden: Truth in Tragedy

Előadó: Stealing Eden

Cím: Truth in Tragedy

Megjelenés: 2011

Tagok:

David Ottoson - ének

Maximus Whyman - gitár

Monty Lang - dob

Műfaj: Rock

Típus: Nagylemez 

Dallista:

01.All I Need

02.Too Late

03.No One Else

04.Just A Memory

05.Thrown Away

06.Caling Out

07.Better Off

08.Never Give Up

09.Seed

                                                                                                                                                                                10.Where We Belong

                                                                                    11.Right In Front Of You

     Az Steling Eden zenekar 2008 – ban alakult, amikor is a Noise Therapy és Among The Betrayed legénysége összefogott és egy új zenekart hozott létre. A Stealing Eden nevet felvevő zenei társulat 2011 – ben jelentette meg debütlemezét, Truth In Tragedy címmel, amivel egy Spotifyos barangolásom során találkoztam a Thrown Away dal kapcsán, ami első hallásra nagyon megfogott és kíváncsivá tett a teljes lemezre. 

     A lemez az All I Need című dallal indít, ami egy kis zongorás – gitáros menettel indít, majd bejön az ének rögtön a refrénnel. Nekem egy kicsit Sixx: A.M. kópiának tűnik a dal, vagyis sokkal jobban hasonlít Sixxék dalaihoz, mint az kéne, főleg, ha a Life is Beautiful dalukat vesszük alapul. A Too Late már egy harapós, karcos riffel indít, ami igazán elnyerte a tetszésem, itt már jobban kiéreztem a zenekar saját hangját, mint az előző dalban, aminek örülök. A dallamok egészen egyben vannak, de azért érződik az első lemezes téma. A Just A Memory kezdő akusztikus hangszerelése igencsak el lett találva és ahogy bejönnek a vonósok az valami csoda. Az előző dalok kapcsán nem gondoltam volna, hogy ilyen jelzőket is fogok használni, de úgy tűnik összekapták magukat a srácok. A gitárszóló is tökre rendben van, szépen építkezik felfelé. A lemez fénypontja egyértelműen az a dal, amivel annak idején megismertem a zenekart, a Thrown Away. A gitárszekció nagyon erős lett ebben a dalban és az ének is hatalmas. Szerintem ebben van a legmagávalragadóbb refrén, amit a lemezen hallottam. Helyes döntés volt, hogy az anyag közepére pakolták, hiszen így szépen építkezik fel a lemez, akár egy hegy, egy csúcsponttal és két lejtővel. Habár a csúcson megfigyelhetünk egy kis platót, mert a Calling Out című dal is igencsak jól sikeredett. A Never Give Up egy kemény balladája a lemeznek, amiben megint nagyon előjött a Nikki Sixx vezette banda íze és stílusa, mintha csak James Michaelt hallanám a dalban énekelni. A Where We Belong egy dögös nyitóriffel indít, ami felkeltett bennem egy kis reményt, hogy így a végére megtáltosodik a banda. A Right In Front Of You nem rossz befejezése a lemeznek. A hallgató érzelmeivel játszik a dal, de úgy érzem, hogy békét hoz a hallgatása, mert egy nyugodt – a maga módján nyugodt -, meghitt dalról beszélünk. 

     Jobban belegondolva nem is olyan rossz ez a lemez. Bőven szenved gyermekbetegségektől, mint a legtöbb debültlemez, de úgy gondolom, jó alapot biztosít a zenekar további fejlődésének. 
Értékelés: 8/10