Thousand Foot Krutch: The Art Of Breaking

Előadó: Thousand Foot Krutch

Cím: The Art Of Breaking 

Megjelenés: 2005

Tagok:

Trevor McNevan - ének, gitár

Joel Bruyere - basszusgitár

Steve Augustine - dob

Kiadó: Tooth & Nail

Műfaj: Rock

Típus: Nagylemez

Dallista:

01.Absolute

02.Slow Bleed

03.The Art Of Breaking

04.Stranger

05.Hurt

06.Hand Granade

07.Move

08.Hit The Floor

09.Go

10.Make Me Believer

11.Breathe You In

     A Thousand Foot Krutch volt az egyik banda, ami miatt kezdtem egyre jobban beleesni a keményebb zenék világába. Bár igazából ez még nem is igazán nevezhető kemény zenének, hiszen a klasszikus, egyesek szerint a keresztyén rock műfajába tartozik, de éppen elég kemény volt még nekem akkor, hogy elindítson a lejtőn. A The Art Of Breaking nagylemezük 2005 – ben látott napvilágot, egy igazi slágergyűjtemény volt a maga módján, és ezzel már igencsak nagy közönség elé tudtak kerülni a kanadai srácok. 

     A lemez az Absolute című dallal indít, ami egy laza, könnyed riffel kezd, majd jön Trevor a tökéletes verzékkel, meg egy kis ordibálással és a könnyedség el is szál és be is keményedik a dal, ami a refrénben csúcsosodik ki igazán. A lemez címadójában már a verze is energiabomba, de amikor bejön a refrén az valami fantasztikus, sokszor azon kapom magam, hogy ezt dúdolgatom a semmiből, mert akkora nóta. A Stranger egy eltalált cím lett, hiszen nagyon „idegen” dallamok vannak benne, vagyis inkább furák, amik amúgy jól állnak Trevornak és úgy adja elő őket, hogy élvezetes legyen, de ebben a többi srác keze is benne van azzal, hogy egy megfelelő alapot írtak alá. A Hurtről először nekem Johnny Cash jutott eszembe, és titkon reménykedtem benne, hogy ne egy feldolgozás legyen, az nem lenne elég TFK – s, és szerencsé(m)re nem az lett, de annyiban talán hasonlít a Cash úréra, hogy mély érzelmek vannak benne. Hetedikként került fel a lemez sikerdala a Move. Szerintem nincs olyan Thousand Foot Krutch koncert – mondjuk manapság szinte semmi életjelet nem adtak magukról – amin nem szólal meg ez a dal. Tele van energiával, könnyen megjegyezhető dallamokkal és persze profizmussal. Ahhoz képest, hogy keresztény rockzenekarnak vannak aposztrofálva, egyetlen hittel kapcsolatos dal került fel a lemezre és az is sokkal inkább egy tökös rock dal, mint valami templomi dal. A lemezt záró Breath You In tök jó lett, a srácok mondjuk mindig is erősek voltak az ilyen lassú, érzelmes dalok megírásában, de úgy könnyű is, ha az énekesnek megvan hozzá az adottsága, hogy angyalian énekeljen. 

      Egy nagyon korrekt lemezt raktak össze a srácok, rengeteg minőségi dal került fel, végig nagyon élveztem hallgatni, egy gyenge pillanatot sem véltem felfedezni. Mestermunka. 

Értékelés: 10/10