Előadó: A Liar's Eyes
Cím: 20:20
Megjelenés: 2021
Kiadó: Saját kiadás
Műfaj: Post - hardcore
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.State
02.Bury (Me)
03.3:11
04.Hollow Core
05.Mind
06.Til We Die
07.Serenity
08.Euclid
09.Radio Generation
10.Change
11.Blind
12.Wishful Thinking
13.The Operator II
14.Sweet Revenge
15.Ignorance
16.Built to Break
17.Myself Again
18.Under the Mask
19.(Me)dia
20.DIMENS10N
Az A Liar’s Eyes egy fiatal metal zenekar Ohio államból,
Cincinneti városából. Eddig két nagylemezük látott napvilágot, a Free Fall 2017
– ben jelent meg, (amit még sajnos nem volt időm elővenni, pedig ideje lenne,
mert érdekel) a második nagylemezük, a 20:20 pedig 2021 – ben jött ki. A
zenekart ezzel a második nagylemezzel ismertem meg, és bár a hossza először
megijesztett (20 nóta 80 percben), de miután végigpörgettem a lemezt, már nem
is tűnt olyan soknak.
A lemez rögtön a State című dallal kezdődik, ami meglepő
módon rögtön egy igencsak tiszta énekkel indít. Valamiért nekem arról a
zenekarnévről, hogy A Liar’s Eyes rögtön egy üvöltözéssel teli zene ugrott be,
úgyhogy egy kicsit meg is lepődtem, amikor nem így lett. Az énekes gyereknek
szép, tiszta hangja van, kellemes hallgatni. A Bury (Me) is tartja a
színvonalat, és a közepén a gitárszóló előtt, még egy kis üvöltésre is sor
került benne, szóval nem tévedtem hatalmasat ezzel kapcsolatban. A 3:11
túleffektezett kezdése szerintem nagyon nem illet a képbe, nem is nagyon
tetszett, de amikor belejött a tiszta ének, az egy kicsit próbálta helyrehozni
a dolgokat, elég kevés sikerrel. A Mind refrénje elég erősre sikeredett, és
tetszik, hogy tettek bele egy kis „leállósávot”, ahol legnagyobb szerepet az
ének kapta. Serenity egy lágyabb világot próbál hozni, legalábbis harmóniák
szempontjából, hiszen a végére ez a dal is igencsak beindul, de valahogy mégis
van egy nyugalmat sugárzó energiája. Az Euclid egy enyhe popos, alternatívos
világot hoz be magával, ami szerintem jól áll a lemeznek, mert egy zenei
kaméleonná teszi azt. A Radio Generation hű marad a címéhez, egy igazi rádiós
slágert dobtak össze a srácok, nagy refrénnel, jó basszustémával és grandiózus
vokálokkal. A Changeben már a zongora is előkerült, mondjuk már nem lepődők meg
semmin e lemez kapcsán. Az Operator II hozza meg a várva várt üvöltési faktort,
na abban a dalban van spiritusz. A lemezt záró DIMENS10N elég érdekes lezárása
lemeznek, előkerültek a progos dolgok benne, ami vegyítve van aztán mindennel.
A két lemezanyagnyi 20:20 – at egy kicsit nehéz értékelni. Egy zenei kavalkád
az egész, dalonként nagyon működik a dolog, de így egyben lemeznek elég hosszú
is – bár egyszer - egyszer nem annyira tűnik annak – meg valahogy nem koherens
az egész. Valószínűnek tartom, hogy megpróbálkozom majd a zenekar első
nagylemezével, had lám az hogyan sikerült, de ezt egyelőre egy kicsit
félreteszem.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése