Előadó: Rage Against The Machine
Cím: Rage Against The Machine
Megjelenés: 1992
Tagok:
Zack de la Rocha - ének
Tom Morello - gitár
Tim Commerford - basszusgitár
Brad Wilk - dob
Kiadó: Epic
Műfaj: Nu metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01.Bombtrack
02.Killing In The Name
03.Take The Power Back
04.Settle for Nothing
05.Bullet in the Head
07.Wake Up
08.Fistful of Steel
09.Township Rebellion
10.Freedom
A Rage Against The Machine neve ma már egybeforrt a
politikus, lázadó rap metal fogalommal. A róluk szóló könyv után elővettem a
zenekar teljes diszkográfiáját, így volt esélyem megismerkedni nem csak a
zenekar történetével, hanem a zenéjével is. A lemezek meghallgatása után vegyes
érzelmeim voltak, egyes lemezek tetszettek, mások inkább untattak, de úgy
gondoltam le kell írnom a véleményem azokról a lemezekről, amik betaláltak. Az
egyik ilyen lemez volt, a mára kultikussá vált első nagylemez, a zenekar nevét
viselő Rage Against The Machine album.
A lemez kezdőtétel a Bombtrack lett,
ami egy laza basszustémával indít, ami nem is olyan megszokott, legalábbis nekem
elég meglepő volt. Azután jön Morello nyers riffje, amit, de la Rocha verzéi
követnek a tőle megszokott vad és nyers rapes módban. Erős felütéssel indul a
lemez, ez vitathatatlan, de rögtön ezután bukkan fel a zenekar egyik, ha nem a
legsikeresebb és legismertebb dala, a Killing In The Name. Az
összetéveszthetetlen gitárriff jól szól, és bár, de la Rocha nem annyira vadul
be a verzék során, mint azt az előző dalban tette, ugyanúgy megmarad a dalban
az az eszeveszett energia, ami az egész lemezen keresztül megy. Aki ismeri a
zenekart, vagy legalábbis hallott már róluk, annak szerintem nem lesz új, hogy
a lemez tele van politizálással és olyan témákkal, amik lehet már 2022 – ben
nem állnák meg a helyüket, mert semmi közük nincs a mai „peacy” világhoz. A
Take The Power Back dallamai erősre sikeredtek, egyértelműen hozzák a
megszokott hangzást és minőséget, egy üde foltja a lemeznek. Amúgy is az egész
lemez hangzása jól sikeredett, megvan a maga karcossága, ami jelen esetben még
jót is tesz az anyagnak, mert hatalmas energiák szabadulnak fel a lemez
hallgatása közben. A Know Your Enemy introja egy kicsit meglepett, mit ne
mondjak. Nem számítottam ilyen „vidám” hangzásra ezen a lemezen, de ezt a kis
menetet hamar átváltják a harapós riffek és minden visszaáll a rendes
kerékvágásba. A lemezt záró Freedom igazából hozza a hozzáfűzött reményeket,
hogy egy minőségi lezárása legyen a lemeznek. A zenei témák rendben vannak
benne, de la Rocha is hozza a tőle elvárt, a maga módján dallamos őrületet.
A
Rage Against The Machine ezzel a lemezzel teljes mértékben megalapozta az
életművét, egy olyan lemezzel, amit nehéz is volt überezni. Nem vagyok nagy
rajongója a bandának, de e lemez előtt, nekem is fejet kell hajtsak, mert egy
ékköve ez a lemez a nu metal zenének.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése