Előadó: In Flames
Cím: Colony
Megjelenés: 1999
Tagok:
Anders Fridén - ének
Björn Gelotte - gitár
Jesper Strömblad - gitár
Peter Iwers - basszusgitár
Daniel Svensson - dob
Kiadó: Nuclear Blast
Műfaj: Melodic Death Metal
Típus: Nagylemez
Dallista:
01. Embody the Invincible
02. Ordinary Story
03.Scorn
05.Zombie Inc.
06.Pallar Anders Visa
07.Coerced Coexistence
08.Resin
09.Behind Space '99
10. Insipid 2000
11.The New Word
A svéd death metalt egyik legnevesebb nagykövete, az In
Flames, nem véletlenül vált a műfaj egyik, ha nem a legsikeresebb
képviselőjévé, hiszen folyamatosan minőségi nagylemezekkel látták el a rajongók
sokaságát, nem tudnék egy olyan lemezt mondani, ami nem állná meg a helyét,
vagy valamilyen szinten kilógna a sorból. 1999 – ben adták ki a Colony című
nagylemezüket, ami azóta már az egyik alapkőnek számít az In Flames
munkásságában.
A lemez az Embody The Invincible című dallal kezdődik, ami nem
teketóriázik, rögtön belecsap a lecsóba és leszedi a hallgatók fejét. A gitárok
szép harmóniát hoznak létre, egységben vannak. Az ének, ami megtöri egy kicsit
ezt az egységet, nagyon aggreszív módon tör elő, de mégis mit is vártam az In
Flamestől? Máskülönben nagyon egybe van a dal, minden passzol mindennel és semmi
sincs túltolva benne. Ezt követi az Ordinary Story, ami szinte megszakítás
nélkül tör elő, mintha az előző dal testvére lenne. Itt már a srácok elővették
a tiszta gitárokat is, és nagyobb hangsúlyt kapott a dob is. A verzékbe Anders
tiszta suttogása különleges volt, szeretem mikor ezt a technikát alkalmazza. A
címadó nóta riffelése szerintem elég egyedire sikerült, megértem, hogy ezt
választották az úgymond „fődalnak”. Mondjuk egy kis tiszta ének még jobban fel
tudta volna dobni a refrén tájékán, adott volna neki egy különleges karaktert. A
Zombie Inc középén lévő kis akusztikus lelassulás és az azt követő szóló nagyon
erősre sikeredett, azok a harmóniák profi együttműködés jelei. Az ezt követi
rövid felvezető, az Pallar Anders Visa, meglepetés volt a számomra, hiszen a
tiszta gitárok mellé még vonósok is társultak, ami szívmelengető érzés volt. A
Behind Space ’99 egy kicsit olyan nu metalos, futurisztikus címnek tűnt, vagyis
azt sugallta, hogy valami olyasmi hangzásra kell számítani, de a gyakorlatban
ez nem valósult meg. Maradt a régi, jó öreg, velős In Flames hangzás, amit
őszintén szólva nem is bánok, nem illett volna a képbe a dal. A lemezt záró The
New World kezdőriffjei engem egy vészjelző szirénára emlékeztettek, ami jelzi,
hogy jön a következő évtized, évszázad, évezred, ami nem feltétlen sok jót
tartogat az emberiség számára és hát így is lett. Szerintem egy erős befejezést
kapott a Colony, bármely lemezen megállta volna a helyét ez a dal.
Nem hiába
vált kultikussá és ikonikussá ez a lemez, hiszen hatalmas számok vannak rajta,
nagyon egyben van, nagyin jól szól, de hát ezt már megszokhattuk a zenekartól,
fél munkát nem engednek ki a kezeik közül.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése