In Flames: The Jester Race

Előadó: In Flames

Cím: The Jester Race

Megjelenés: 1996

Tagok: 

Anders Fridén - ének

Jesper Strömblad - gitár

Gelnn Ljungström - gitár

Johan Larsson - basszusgitár

Gjörn Gelotte - dob 

Kiadó: Nuclear Blast

Műfaj: Melodic Death Metal

Típus: Nagylemez

      A death metalt „mainstreamé” tevő svéd In Flames, az évek során hatalmas karriert csinált magának, mondjuk ezt nem csak maguknak volt köszönhető, hanem a sok – sok lelkes rajongónak, akik mindig támogatták a zenekart és kiálltak mellettük. Bár a zenekar teljesítménye folyamatosan magas szinten volt, minden lemezük aranyat ér, és ez nem volt másként sem az 1996 – os The Jester Race esetében sem. 

     A lemez rögtön egy zúzdával indít, Dead Eternity címmel. A riffek szépen egymásra épülnek benne, van egy harmóniája a dalnak, amit a komor, tiszta gitárok tesznek teljessé egy kis narrációval. Persze a dal későbbi részébe előkerül a jól megszokott üvöltés, nem is akárhogy. A címadó dal introja teljesen levett a lábamról, nem számítottam ilyen szép harmóniára egy In Flames lemezen, megmondom őszintén, és arra sem gondoltam, hogy a tiszta gitár és a torzított gitár is ilyen szépen fog együttműködni egyszerre. Nagyon szép munka lett. Mondjuk szerintem a refrénbe, egy kis tiszta ének is elfért volna, de ezt a fegyvert csak később vetették be a srácok. A The Jester’s Dance egy jó átkötő lett, simán eltudnám képzelni akár filmzeneként is, akármennyire metal. Az ezt követő December Flower egy harapósabb nóta, mint az eddigiek, igencsak karcosak azok a riffek és a dobok is vadul szólnak, de teljesen bejön, korrekt dal. Az Artifacts of the Black Rain is egy direkt nóta lett, belemászik az ember arcába és a hallójárataiba és ott is marad sokáig. A Wayfaerer hogy instrumentális dal lesz, egyáltalán nem számítottam. Vártam, vártam, hogy jöjjön valami hörgés, valami ének, és hát addig vártam, míg vége nem lett a dalnak. Nem mondom, hogy rossz ötlet volt a srácok részéről, sőt, személy szerint örülök is neki. A lemezt záró Dead God In Me, mondhatni egy szokásos In Flames dal, a lemezen megszokott színvonallal. Nem okozott csalódást, mondjuk én inkább betettem volna hamarabb a sorba ezt a dalt, de így is jó, hogy felkerült. 

     Nem merem kijelenteni, hogy ez a legerősebb In Flames lemez, vagy hogy ez a kedvencem, de mindenesetre egy nagyon erős lemezről beszélünk, amit mindenkinek hallania kell.

Értékelés: 10/10